Tíz vállalatból álló konzorcium több mint negyven hónapon át dolgozott azon a technológián, amelyet most, az Európai Unió-s finanszírozással megvalósított projekt sikeres lezárásaként egy Volvo S80 kísérleti jármű fedélzetén tekinthet meg az ámuló világ. 

A hagyományos, különálló, nagy helyigényű, jelentős tömeget képviselő akkumulátorok kiváltását célzó projektben egy olyan szendvics anyagot hoztak létre, amely két szénszálas merevítő réteg között elhelyezett, egy milliméternél is vékonyabb, lítium alapú hártyából, valamint a héj külső felén elhelyezett, szuperkapacitású kondenzátorból áll. Ebből a könnyű, merev anyagból gyakorlatilag bármilyen karosszériaelemet meg lehet formálni – kerékdobot, ajtókat vagy csomagtér-fedelet, de akár a tetőlemezt is. 
A kísérleti járműben többek között a szélvédő és a motorházfedél közötti rést lezáró levéltálca készült ebből a különleges anyagból. Amint a megoldás feltalálója, Per-Ivar Sellergren az alábbi filmben elmondja, az új fejlesztésű idom nem csupán könnyebb, de merevebb is az eredeti, gyári elemnél, így a toronymerevítő szerepét is betölti, ráadásul teljesen kiváltja a start-stop rendszerhez használt másodlagos akkumulátort. 

Akár 130 kilométerre elegendő energia tárolható a karosszéria-elemekben - ez persze erősen hajtáslánc-függő kalkuláció.

A Volvo és nyolc partnerintézet, illetve -vállalat által kifejlesztett megoldás regeneratív és hálózati töltésre egyaránt alkalmas, így mikrohibridek (start-stop) mellett hagyományos és konnektoros hibridekben, vagy akár villanyautókban is bátran alkalmazhatók. 
A megoldással a Volvo számításai szerint akár 15 százalékkal csökkenthető a jármű össztömege, ami kedvezően befolyásolja annak környezeti teljesítményét – bár arról sajnos nem esett szó, hogy a karbon rétegekkel egybesütött akkumulátorlemezt hogyan lehet majd újrafeldolgozni, semlegesíteni.