Paul Pappalardo alighanem a világ legszerencsésebb emberének tarthatja magát: ő az a gyűjtő, akinek ötvenkét millió dollárt (mai árfolyamon 11,3 milliárd forintot!) fizetett ki egy meg nem nevezett személy egy ötvenéves veterán versenyautóért. 

Az 5111. alvázszámú Ferrari 250 GTO számos autóversenyen ért el komoly eredményt, legnevesebb pilótája az 1964-es Le Mans-i győztes francia Jean Guichet volt (nem, mi sem hallottunk róla korábban). Ez egyébként a második nagy értékű versenyautó, amely Jean Guichet nevéhez kötődik: két évvel ezelőtt 15 millió dollárért (3,3 mrd Ft) talált gazdára egyik korábbi autója – szintén egy Ferrari.
Az eddigi árrekorder ugyancsak egy Ferrari 250 GTO volt: az 1962-es versenyautót fénykorában egy jóval ismertebb pilóta, Sir Stirling Moss vezette; azért a kocsiért tavaly 35 millió dollárt, azaz 7,6 milliárd forintot fizettek (képeinken ez az autó látható; a mostani példányról nincsenek fényképfelvételek) 
Egyértelműnek látszik a tendencia: a luxusveteránok világában jelenleg a 250 GTO a legkeresettebb gépkocsi, a rekordok egyre magasabbra tornázzák a vételárakat. 
A 250 GTO (Gran Turismo Omologato) összesen harminckilenc példányban készült 1962 és 1964 között. Háromliteres, tizenkét hengeres motorja 300 lóerőt teljesített, aminek nem volt nehéz dolga a csupán 1,1 tonnás autóval. homologizációs céllal forgalomba bocsátott gépkocsit nem vásárolhatta meg akárki: Enzo Ferrari személyes jóváhagyása volt szükséges ahhoz, hogy a reménybeli vásárló hozzájuthasson az azóta minden idők legkívánatosabb Ferrarijának kikiáltott autóhoz. 
A gyártás első két évében harminchat darab készült az autóból, ezek közül kerültek ki a felfoghatatlan árat parancsoló rekorderek. A hajszának azonban még nincs vége, hiszen az 1964-ben megjelent második szériából mindössze három példányt gyártottak. Ezeket négyliteres motorjuk után igazából 330 GTO-nak illene nevezni (a szám a hengerenkénti lökettérfogatra utal): ha ezeket is áruba bocsátják tulajdonosaik, nem fogunk meglepődni, ha a vételár eléri átlépi a kilenc számjegyes álomhatárt – azaz a százmillió dollárt (nagyjából 22 milliárd Ft) 
Érdekes végigkövetni a GTO-k árának alakulását: 1978-ban 85 000 dollárt, 1983-ban már 300 ezret fizettek az autó egy példányáért; azóta a kilencvenes évek visszaesésétől eltekintve folyamatosan és exponenciálisan nőtt az autó értéke – harminc év alatt 173-szorosára!

Hallgassa meg:


Ismerje meg: