A tesztek során az autóvezetőknek különböző feladatokat kellett elvégezniük a mozgó jármű irányítása közben: mobiltelefont vettek fel, csatornát váltottak a rádión, vizet ittak vagy térképet olvastak. Eközben az autót tesztelő sofőrök fejére szerelt készülék 14 érzékelője folyamatosan mérte az agytevékenység típusait és mennyiségét, ezek alapján pedig a speciális, erre a célra kifejlesztett program meghatározta, mennyire figyel az illető. Megkérték őket, hogy tegyenek egy unalmas kört is mindössze 15 kilométeres óránkénti sebességgel, hogy megfigyelhessék, mi zajlik az agyban, ha “kikapcsol”.


Az autó érzékelői olyan mozzanatokra is figyeltek, mint a pislogások száma és időtartama, a mereven egy pontra nézés és a szemmozgások aránya, a fejbillentések, illetve a tevékenységváltások gyakorisága. Azt is nyomon követték, hogyan működik az agy, amikor valaki az egyik feladatról a másikra vált. A speciális program lelassította a kocsit, amikor figyelemhiányt érzékelt, és az eredeti sebességre engedte gyorsítani, amikor úgy találta, a sofőr újra a vezetésre összpontosít.


A kísérleti autót, egy Hyundai i40 kombit az Ausztrál Királyi Autóklub (RAC) megbízásából fejlesztették, és részét képezi annak a kampánynak, amely Nyugat-Ausztrália országos átlagot meghaladó közúti baleseti halálozási arányára kívánja felhívni a figyelmet. A kontinens nyugati partjai mentén elterülő államban hamarosan autós biztonsági kampánykörútra indul a “figyelemmel vezérelt” kocsi.


Az ausztrál kormány becslései szerint a közúti balesetek évente körülbelül 27 milliárd ausztrál dollárjába (5600 milliárd forint) kerülnek az ausztrál költségvetésnek.