Ha jelenlegi csúcsmodelljénél, a LaFerrarinál elvi okokból megtagadta, hogy tisztán elektromos üzemben is vezethető lehessen (mert egy Ferrari mindig legyen Ferrari), gondolhatjuk, hogy nem fog napelemes járművet gyártani a maranellói márka – az is igaz ugyanakkor, hogy műszakilag képesek rá. 

Ennek bizonyítéka, hogy a bolognai egyetem és a márka nevét viselő helyi műszaki főiskola, az eredetileg a gyár mérnök-utánpótlásának biztosítására alapított IPSIA Ferrari hallgatói és oktatói közös erővel építették meg Emilia III nevű járművüket (ld. lent), amellyel az Ausztráliát északról délre átszelő World Solar Challenge háromezer kilométeres távját szeretnék minél gyorsabban megtenni 
Az autó felső felszínét 391 darab, különlegesen vékony fotovoltaikus cella borítja. Az Amerikában fejlesztett és gyártott elemek a szokásos 16-18 helyett 23 százalékos hatásfokot nyújtanak, védelmükről a szokásos üvegréteg helyett műanyag tokozás gondoskodik. Ennek köszönhetően vékonyabbak (200 helyett 135 mikron), könnyebbek (négyzetméterenként 18 helyett 2,2 kg) és tökéletesebben követik a felület ívelt kontúrját, mint a konvencionális napelemek – és még újrahasznosításuk is egyszerűbb azokénál 
Maga az autó szénszálas kompozit anyagokból épül fel, tömege csupán 180 kilogramm. 
A Darwin és Adelaide közötti, háromezer kilométeres úton három sofőr váltja egymást, a csapat húsz főből áll.
(Nyitóképünkön a csapat tavalyi versenyautója, az Emilia II látható)