Pénteken háromnapos fesztivál kezdődik a Komárom-Esztergom megyei Kocs községben, a rendezvény fénypontja szombaton délután a hagyományos kocsitoló verseny lesz.
    
Az immár 15. alkalommal megrendezett vetélkedőn a falu emelkedőkkel tarkított főutcáján 380 kilós szekereket kell célba juttatni, a járművek korabeli megoldással, golyóscsapágy nélküli tengelyekkel szereltek. A férfiak pályája 1800 méteres, a női csapatoké csak feleekkora, kevesebb szinteltéréssel.
   
Vasárnap “bulifutamot” tartanak egy rövidített szakaszon, így azok is kipróbálhatják a kocsitolást, akik a verseny láttán kedvet kapnak hozzá.
   
A rendezvény alatt kiállítás nyílik a település múzeumában és könyvbemutatót tartanak a kocsi kocsi történetéről, a Kovács Mives Céh mesterei pedig egy szekér összeállítását mutatják be. A fesztiválon lesz horgász- és főzőverseny, fogathajtó- és kovácsbemutató, játszóház és régi ételek kóstolója.

A fesztivált annak emlékére szervezik meg évről évre, hogy a gyors és könnyű szekeret Kocs falu iparosai fejlesztették ki az 1200-as években. A szerkezet akkori újszerűségére jellemző, hogy a “kocsi” szóval és változataival több európai nyelven is ugyanazt a közlekedési eszközt jelölik.

Részletek az eseményről ITT!

A kocsiról

A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.

Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche, olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: kocz, cseh: kočár, szlovák: koč, kočiar, szlovén: kočíja, svéd: kusk). A Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában pedig a könnyű szekeret “madzsar”-nak nevezik.

Kocsitoló verseny Kocson 1

A koczy szóalak első előfordulása 1469-ből való. A kocsi részletes leírását – 1518-as évszámmal – Sigmund von Herberstein adta.

Magyarországon az első kocsipostát Mátyás király rendeletére hozták létre, amikor 1485-ben a székhelyét az éppen meghódított Bécsbe helyezte át. A Bécs és Buda közötti úton 5 mérföldenként pihenőállomás volt. Az egyik ilyen megálló éppen Kocs községben volt.

A postaútvonal a szekérgyártással már akkor is foglalkozó község termékei számára nagy fellendülést jelentett, egyben ösztönzést adott a termék korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez.

Az így kialakuló magyar kocsi a korabeli nehéz hintóval szemben igen könnyű és gyorsjárású volt. Természetes rugalmasságát nem felfüggesztésnek vagy rugózásnak, hanem a jól megválasztott faanyagok finom összedolgozásának köszönhette. A többféle rugalmas keményfából készült kerekek, kocsiderék, facsapok, faperselyek, fatengelyek csökkentették a rázkódást. Maga a vasalatlan kerék, bár könnyen tört, igen rugalmas volt.

A kocsizás a távolsági közlekedés mellett szórakozási célokat is szolgált, kedvelt mulatsággá vált a tehetősek körében. Ez is hozzájárult gyors fejlődéséhez, különböző variánsok kialakulásához.

Forrás: MTI, Wikipédia