Egy hónap múlva, június 25-én áll rajthoz a brit királyi légierő yorkshire-i bázisán a Drayson B12 69/EV, hogy megdöntse az elektromos hajtású szárazföldi járművel 175 mérföld/órás (281,6 km/óra) sebességi rekordját. 

Az autót maga az istálló tulajdonosa, Lord Paul Drayson vállalkozó és volt miniszter fogja vezetni, bízva abban, hogy a Le Mans-i prototípusukból magas végsebességű célgéppé átalakított Drayson B12 69/EV az egy tonna alatti géposztályban új világcsúcsot futhat. 

A versenyautó eredeti, Le Mans-i konfigurációja. Burkolatuk nélkül a regeneratív lenbgéscsillapítók

A fenntartható autóversenyzés világában hat éve sikerrel szereplő Drayson Racing egy közel negyven éves, 1974-ben felállított rekordot készül nyugdíjazni a repülőtér három kilométeres kifutópályáján. A kihívást nem a nagy sebesség elérése jelenti, hanem hogy ekkora tempónál üzembiztos és irányítható maradjon a könnyű jármű. 
A Lola futóműre épülő, burkolt versenyautót eredetileg egy bioüzemanyagra hangolt V10-es Judd motor hajtotta, ebből alakították át négy darab, egyenként 160 kW (215 LE) teljesítményű villanymotoros szerkezetté. 
A Drayson hátsó kerekeit két-két ilyen villanymotor forgatja; a 860 LE rendszerteljesítményt egy 30 kWh kapacitású, vezeték nélküli rendszeren keresztül tölthető akkucsomag biztosítja. 
Ebben a konfigurációjában több rekordot is megdöntött már az autó, a mostani világcsúcs-kísérlethez azonban további módosításokat eszközöltek: a motorteljesítményt visszavették 644 lóerőre, az akkumulátort 20 kW-osra cserélték, így a Le Mans-i kivitelében 1095 kilós autó tömegét három számjegyűre csökkentették. 
Az autón nem csak a fékek, hanem a lengéscsillapítók is energia-visszanyerő funkciót töltenek be; a lassítást hatdugattyús nyergekkel szerelt, szénszálas fékek mellett az aktív aerodinamika is segíti.