Kiváló éveket tudhat maga mögött a Ferrari. Miután 2011-ben épp csak harminc darabbal maradtak el a hétezres álomhatártól, tavaly bőven átlépték azt; ötszázalékos forgalomnövekedéssel 7318 Ferrari kelt el világszerte. 
Az idei év majdnem ugyanilyen jól indult, ha megőrzi lendületét a márka, közel 7200 autót értékesíthetnek december végéig. Luca di Montezomolo azonban nem hagyja, hogy ez megtörténjen. 
A márka vezére az év hátralevő részében tudatosan korlátozni fogja az eladásokat, hogy a végső darabszám semmiképp nem haladja meg a hétezret. 
“Még Enzo Ferraritól tanultam, hogy ne hallgassak azokra, akik szerint ezzel a versenytársak malmára hajtom a vizet. A márka értékét előretekintő tervezéssel kell növelnünk” – mondta di Montezomolo, aki ennek érdekében egyéb radikális lépéseket is tervez. “Nem építünk szabadidiő-autót, nem építünk szedánt, és amíg én vezetem a céget, biztosak lehetnek benne, hogy nem építünk elektromos járművet” – szögezte le a cég első számú embere a Reutersnek. 

Kína: a siker veszélyei


Mára a világ második legnagyobb Ferrari-piacává nőtte ki magát Kína, ahelyett azonban, hogy örülnének ennek, a márka vezetői egyre kényelmetlenebbül érzik magukat: a Ferrari ugyanis a társadalmi igazságtalanságok, a magát érinthetetlennek tartó elit és a hétköznapi polgárok között tátongó, egyre szélesebb szakadék jelképévé kezd válni. Egy szénbányász mogul házasodó lánya hat darab Ferrarit vitt hozományként a frigybe, az esküvő (jobbra) a hírek szerint 14 millió dollárba (3,12 milliárd forint) került, miközben a kínai éves átlagfizetés nem éri el az egymillió forintot. Egy Ferrari FF-ért helyi áron 186 évig kellene, hogy dolgozzanak a kínaiak. Az elmúlt évben rendszeressé váltak a szabályokat semmibe vevő, halálos baleseteket okozó, évszázados műemlékeket szórakozásból tönkre tevő kihágások, és mivel az ország gazdasági és politikai elitje mindennél jobban kedveli a Ferrarit, a tudósításokban rendre megjelenik a márka neve – egyre erősebb negatív előjellel.

Forrás: Globalpost.com