Ha Sullivanék kikocsiznak, az önmagában is különleges látványosság, hiszen a brit házaspárnak tizenkét gyereke van. Vidám gyerekzsivaj tölti be annak a kisbusznak az üléssorait, amellyel a segélyeket és családtámogatást elvből elutasító házaspár csemetéiket szállítja – akár nyaralni is. 

Így történt ez most is, amikor Olaszországba látogatott el a família. Igaz, mivel kellett a hely a csomagoknak, a két legnagyobb srác otthon maradt – végül ez mentette meg őket szorult helyzetükből.
Egy kis faluba, Villa Minozzóba tartottak éppen, hogy elfoglalják a szállásukat, ám a műholdas navigációs rendszer kalandos utakra vezérelte őket. Hosszú perceken át bóklásztak sziklás, rögös ösvényeken, és végül egy megáradt folyó partján kötöttek ki. Sullivan ekkor megpróbált visszatolatni, de késő volt, a nehéz, hátsókerék-hajtású jármű beásta magát az iszapba. 
Mivel fogalmuk sem volt, hogy merre lehetnek, és közeledett az este, az apa kiszállt, hogy segítséget hozzon, az anya pedig mobiltelefonon felhívta otthon maradt legidősebb fiát, a 19 éves Bent, hogy kérjen segítséget a brit rendőrségen keresztül. 
A nemzetközi riasztás gyorsan beindította a kilátástalannak tűnő keresést, ám szerencsére Michael találkozott két helybelivel, akik ráadásul angolul is beszéltek, és útba igazították a rendőrséget. 
Végül két terepjáró kellett ahhoz, hogy a dágványból kirántsák a tengelyig süllyedt kisbuszt. Utólag vidáman mesélt rémisztő kalandjáról a család. “Kalandos volt, jó volt a vége, és végig együtt voltunk. Mi kell még?”