Két irányból támadja az autós világot a Hamann, és egyik sem fair: egyfelől az ízlésesség határán egyensúlyozó, azon rendszerint átbucskázó formai módosításaival követel magának figyelmet, másfelől rendesen belepiszkál a motorteljesítménybe is, nehogy szó érje a ház elejét. 

A Spyridon például egy G 65 AMG-ként kezdte földi pályafutását. A laupheimi stáb szerint a gyári 612 lóerő teljességgel elfogadhatatlan, ezért újraprogramozták a motorvezérlést és kicserélték a kipufogót. Az eredmény 702 lóerő és 1000 helyett 1110 Nm nyomaték – de ha a kedves kliensnek nem telik V12-es motorra, a nyolchengeres G 63 is izmosítható, 544-ról 610 lóerőre, 700-ról 875 Nm-re 
Ekkora teljesítménynek illik megmutatnia magát, gondolták, és módszeresen kezelésbe vették az autót. 
A lökhárító alsó szélében LED-sort helyeztek el; ez nappali fényként és irányjelzőként egyaránt szolgál, így leszerelték a G-osztály ikonikus indexét a kerékdob csúcsáról. A fényezés matt fekete, bőségesen alkalmazott arany díszítésekkel. Utóbbi kedvéért még a másutt kötelezően nyersen hagyott szénszálas elemeket (pl. tükörház) is lefestették. 
A szabványosan oldalt kivezetett kipufogókat megvilágított, aranyozott alumínium végcsövekre cserélték, a nemesfém tónusa uralja a 24 colos, 305/35-ös abroncsokkal szerelt, kovácsolt alufelniket is. 
A külcsín csúcsa mindazonáltal a (szintén szénszálas anyagból készült) motorházfedélre és a pótkeréktartóra különleges festékkel felvitt pegazus: a pigment feszültség hatására világítani kezd, így a vezető gombnyomásra tudja kivilágítani vagy elsötétíteni autóját, bár rejtőzködőnek az utóbbi esetben sem neveznénk. 
Az ámokfutás az utastérben ér véget, ahol az alumínium pedálokat, a megvilágított acél küszöbbetéteket és a szénszálas dekorpaneleket kevésnek ítélték meg, és több négyzetméternyi arany színű bőrt használtak fel az ajtók és ülések kárpitozásához.