Európában megmaradt látványos különcségnek, Észak-Amerikában jobb fogadtatásban részesült a Kia apró szabadidő-járműve. Most, hogy tőlünk elköszönt a modell, már csak a távolból szemléljük annak megújulását.

Innen viszont fel nem ismernénk a különbségeket: sem a negyedével nagyobb torziós merevség, sem a két centivel megnövelt tengelytáv, vagy a másféllel megtoldott szélesség nem tűnik fel – érthető, hiszen az autó hossza változatlan maradt, a helykínálat ellenben javult: elöl 20, hátul 5 mm-rel nagyobb lábtér, 12 mm-rel alacsonyabb üléshelyzet, 14 literrel tágasabb csomagtartó örvendezteti az utasokat. 
A formavilág meghatározó volt az első generáció sikere szempontjából, ezért a tervező nem változtattak a bevált kombináción, csupán feljavították a Track’ster stíluselemeivel, mindenekelőtt az eltúlzott tigrisorr-maszkkal és a hátsó szélvédő színes betétjével.
Apropó, hátsó szélvédő: 2,5 centivel szélesebb a hátsó ajtónyílás, így könnyebb a rakodás, jobb a kihasználhatóság. A beltérben is a Track’ster körkörös motívumai köszönnek vissza a műszerparkban, a kormánykapcsolókon, a sebességváltón. Az indtógomb a sebességváltó előtt, bal oldalon a padlókonzolon található, pont mint a Track’steren. 
A motorokról és felszereltségről észak-amerikai modell lévén felesleges beszélnünk, az általános minőségjavulás viszont értelmezhető: a hatásosabb hangszigetelés mellett a Soulon is megjelent a FlexSteer kormánykarakterisztika-szabályozó rendszer.