A Bonhams aukciós ház elnöke szerint egy fészerben találtak rá a világ egyik legnagyobb jelentőségű autójára, bár hozzáteszi: nagyjából sejtettük, hogy merre keressük.

A W196 a Mercedes válasza volt az FIA 1954-es szabálymódosítására, amely 2,5 liternél nem nagyobb lökettérfogatú szívómotorokat írt elő a Forma 1-ben. A Mercedes, amely a világháború előtt uralta a mezőnyt, kénytelen volt új autót fejleszteni, ezért az évad első két versenyét ki hagyták.

A harmadikon, a Francia Nagydíjon azonban legyőzhetetlen volt a márka, Juan Manuel Fangio az első, csapattársa Karl Kling a második helyen ért célba a kvalifikáción és a versenyen egyaránt.

A vezető két lába között kapott helyet az ötfokozatú sebességváltó

A W196 tele volt modern technológiákkal. Soros nyolchengeres motorja benzinbefecskendezéses volt, elöl-hátul független kerékfelfüggesztést alkalmazott, fékei a kerékagy helyett belül, a hajtótengely tövénél kaptak helyet. A Mercedes receptjét és a kor divatját követve az autó a kerekeket is fedő, teljes burkolatot kapott. Csakhogy ezek az áramvonalas idomok megnehezítették a manőverezést a technikás Silverstone-ban, a Brit GP-n. Fangio ezért azt kérte mérnökeitől, távolítsák el a burkolatokat, és csináljanak csupasz autót a “Strömliniewagen”-ből.

Így született meg az az autó, amellyel Fangio lemosta a mezőnyt a Nürburgringen, és amelyet a Bonhams júliusban, a Goodwoodi Sebességfesztiválon árverésre bocsát.

A 00006-os gyári számú autó értékét felbecsülni is nehéz. Óvatos becslések szerint tízmillió angol fontot, azaz 3,65 milliárd forintot hozhat az árverésen. Versenyautóért ennyit még nem adtak ki; az abszolút árverési rekorder egy 1931-es Bugatti Royale Kellner kupé, amelyet 1987-ben árverezett el a Christie’s, mai árfolyamon számítva 13,2 millió angol fontért (4,7 milliárd Ft). Másfél éve egy 1957-es Ferrari 250 Testa Rossát 11,1 millió fontnak (4 milliárd Ft) megfelelő licittel ütöttek le Kaliforniában.