Az ötvenes években még nagyon kevés autó közlekedett a laza hóval borított utakon. A Continental 1952-ben mutatta be első téli gumiját, a robusztus mintázati felépítésű, szögezett M+S 14 abroncsot ekkor még csak “hógumiként” emlegették. Azóta viszont jelentősen megnőttek az abroncsokkal szemben támasztott elvárások.


A mai téli abroncsok futófelülete már sokkal finomabban tagolt, ez pedig a letaposott havon is megfelelő tapadást biztosít. Azonban az autósoknak ma már nem elég, ha egy gumiabroncs “csak” jó tapadást biztosít havas úton. Jó vízelvezetést, kimagasló vízre felúszás elleni védelmet, pontos irányíthatóságot, csendes futást, magas végsebességet, de mindenekelőtt rövid fékutakat várnak el, legyenek bármilyenek is a körülmények.

Az abroncsgyártás sztárjai

Mint Continental rámutat, a mai téli gumiabroncsok igazi “mindenesekké” váltak. 7 °C hőmérséklet alatt jobban tapadnak, mint a nyári abroncsok, helyes használat mellett kevésbé kopnak, megfelelő kialakítás esetén pedig zajkibocsátásuk is alacsonyabb. A téli gumik az abroncsipar sztárjainak számítanak.


A téli gumiabroncsok fejlesztésének fontos területe a lamelláké. Legyenek ezek a lamellák egyenes, lépcsős, szinusz vagy méhsejt alakúak, hálós szerkezetűek vagy hálózatban kialakítottak, egymáshoz kapcsolódó vagy lépcsős kialakításúak, a cél mindig ugyanaz: a nagyobb tapadás elérése következtében a biztonságos közlekedés növelése.

A futófelület blokkjainak tapadásáért felelős, ma már igencsak bonyolult kialakítású lamellák mellett a kötött forgásirányú és az aszimmetrikus mintázatok fejlesztésének csak a mérnökök kreativitása szab határt.

A mintázati kialakításon felül egy téli gumiabroncs teljesítményét leginkább az alapanyag-keveréke határozza meg. A nyári abroncsoktól eltérően a téli gumiabroncsok gyártásához speciális lágyítószereket használnak, így azok a hideg időben is rugalmasak maradnak. Ehhez jönnek olyan további vegyi anyagok, mint a kén, a jól ismert szilika, szilán, valamint különböző olajok és gyanták.

A keverékek összetétele gyártónként és márkánként jelentősen eltérhet, így például néhány alacsony árfekvésű márka kénytelen lemondani a költséges és nehezen feldolgozható szilika használatáról. Egy dolog azonban összeköti a különféle gumikeverékeket: mindegyik szigorúan titkos, senki nem akar esélyt adni versenytársainak a másolásra.



Specialisták a különböző igények kielégítésére


Az már a fejlesztések korai szakaszában kiderült, hogy univerzális téli gumiabroncs nem létezik. A járműtől és a használati helytől függően eltérő abroncsokra van szükség, mint például szögekkel vagy szögek nélkül, különböző alapanyag-keverékkel és mintázati kialakítással.

Csak így lehet megfelelni a változatos időjárási körülményeknek, az eltérő útviszonyoknak, illetve a különböző járműtípusok által támasztott elvárásoknak. Más szükséges a skandináv területekre és más oda, ahol télen is inkább eső esik és csak esetenként fordul elő havazás.

Gyors, csendes és biztonságos

A téli gumiabroncsok ma már nem csak biztonságosabbak és csendesebbek, de egyre gyorsabbak is, tartani tudják a tempót a nyári abroncsokkal szemben is.
Mivel az autógyártók számos autó végsebességét 240 km/óra sebességtartomány körül korlátozzák, így a mai, akár 270 km/óra sebesség elérését is biztosító téli abroncsok aligha hagynak kívánnivalót maguk után.

Azonban ez a látványos fejlődés elsősorban az utóbbi tíz év eredménye. A 90-es évek végéig 210 km/óra volt a sebességhatár. Akkoriban a legtöbb téli gumiabroncs Q és T sebességindex feltüntetésével hagyta el a gyárakat, azaz 160, illetve 190 km/óráig engedélyezve. A H sebességindexű, 210 km/h sebességre képes abroncsok ritkaságnak számítottak. A Continental 2000-ben mutatta be amely az első igazi V sebességindexű téli gumiabroncsot, amely már lehetővé tette a 240 km/h sebességet.