Az A osztály 1997-es bemutatkozásáig a gyár legkisebb típusa volt a kis négyajtós, innen ered a Bébi Benz becenév. A több évtizede elismert – tekintélyes méretű autóiról híres – Mercedes a 80-as évekre komoly konkurenciává érett BMW 3-as sorozatával kívánt versenyre kelni. 

Az Egyesült Államokban nem övezte nagy népszerűség, hiszen a 80-as években inkább a terebélyes méretű autókat preferálta a vásárlóközönség. Azonban a tizenegy éves gyártási ciklus tekintetében kifejezetten sikeresnek mondható a kompakt luxus- szedánok egyik előhírnöke: 1993-ig összesen 1 874 668 darab 190-es talált gazdára.

Ebben a modellben debütált először az úgynevezett térlengőkaros futómű. A 190-es esetében öt lengőkar vezette a hátsó kereket, hogy a kerékdőlés és összetartás nagyobb berugózás mellett is optimális maradjon.

A kétliteres dízel alapmotor a megjelenést követően csekély 71 lóerőből gazdálkodott, de 1986-ra bevezették a 2,5 literes, öthengeres motorokat, ami feltöltő nélkül 90, turbóval pedig 126 lóerős volt.

A szintén kétliteres benzinmotor karburátorral mutatkozott be, teljesítménye 105 lóerő volt, de később injektortól függően 113-122 lóerőt teljesített. 1985 és 1988 között gyártott 2,3 illetve 2,5 literes 16 szelepes négyhengeresek már 170-204 lóerőt produkáltak. Utóbbi motorral jelent meg az Evolution I 192 lóerővel, majd az Evolution II 235 lóerővel.

A motorok csúcsa a soros, hathengeres 3,2 literes AMG volt, amivel Klaus Ludwig megnyerte a Német Túraautó Bajnokságot (DTM).

A tizenegy éves pályafutása alatt két ráncfelvarráson is átesett W201-től 1993-ban búcsúztak, helyét a gömbölydedebb W202 vette át, megteremtve az új C-osztályt.