Ma már egyetlen biztosító sem engedheti meg magának, hogy ne szűrje ki a visszaélésre gyanút adó káreseteket, ami a kárrendezést összességében a korábbinál szigorúbbá és sok esetben nehézkesebbé tette.

A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) összefoglalta, hogy mire érdemes odafigyelni, hogy a kárrendezés során gördülékenyen, probléma nélkül jussunk hozzá a nekünk járó biztosítási összeghez.


Fontos, hogy az autónkban mindig tartsunk néhány nemzetközi baleseti bejelentőt, így akár több szereplőt érintő eseményt is hiánytalanul tudunk dokumentálni a biztosítók által elvárt formában. A helyszínen készségesnek tűnő károkozó később megváltoztathatja álláspontját, ezért fontos, hogy egyértelműnek tűnő esetekben is írásban külön is kérjünk tőle nyilatkozatot arról, hogy a balesetben elismeri a felelősségét.

A lehető legtöbb körülményt igyekezzünk fényképen is rögzíteni, amihez a mobiltelefonunk is megfelelő lehet. A baleseti események nagy részében a felek rendőr közreműködése nélkül is rendezni tudják a szükséges teendőket. Három esetben azonban mindenképpen hívjunk rendőrt a helyszínre: a személyi sérüléssel járó baleset esetén, ha felmerül a gyanúja, hogy a másik fél ittasan vezette járművét (ha erről jegyzőkönyv készül ugyanis, akkor szinte vitathatatlanná válik a felelőssége), ha a felelősség és más fontosabb körülmény megítélésében eltérő a felek álláspontja.

Főként többszörös ütközés esetén fordul elő, hogy az autón eltérő helyeken is keletkezik sérülés. A biztosítóval történő egyeztetések során sokszor problémát okoz annak egyértelmű igazolása, hogy e sérülések mindegyike az adott baleset során keletkezett, ezért ezek megfelelő dokumentálására (fénykép, tanúk, rendőrségi jegyzőkönyv) fokozottan oda kell figyelni.


Ha csak tehetjük, a kárt 2 munkanapon belül jelentsük a biztosítónak. A késlekedés – főként, ha több sérülés is van az autón – felvetheti a gyanút, hogy egyes károk nem is a baleset időpontjában keletkeztek. Ez pedig az ügyintézés további elhúzódását, rosszabb esetben a kárigény egy részének elutasítását is eredményezheti.

A biztosítót ugyan jogszabály kötelezi arra, hogy három hónapon belül mindenképpen meghatározza a kárösszeget, ám az óra csak akkor kezd ketyegni, ha valamennyi, a biztosító és szerviz által kért dokumentumot rendelkezésre bocsátottunk. A kárügyintézés elhúzódásának ez a leggyakoribb oka.

Egy balesetben nem csupán a jármű sérülhet. A biztosító személyi sérülés vagy egyéb vagyontárgy (ruházat, poggyász, szemüveg stb.) károsodása esetén is köteles jótállni. Kevesen tudják, de ha a jármű igazolhatóan pótolhatatlan a javítás idejére, a kölcsönzött bérautó díját is térítenie kell. Mindehhez azonban ezeket a kárigényeket is egyértelműen jeleznünk kell a biztosító felé.

A biztosítónak jogában áll a károsult vétlenségéről kiadott rendőrségi igazolás ellenére is elutasítani a kárigényt, vagy kármegosztást megállapítani. Ezért is különösen fontos a baleset megfelelő dokumentálása.

Gyakori probléma a roncsérték meghatározása is. A biztosítók által meghatározott értéken ugyanis gyakran nem sikerül a roncsot értékesíteni. Ebben az esetben azt kell elérni, hogy a biztosító vagy segítsen a vele szerződő kereskedőkön keresztül a megadott roncsértéken eladni az autót, vagy térítse meg a roncsra beszerzett ajánlatok és a megállapított roncsérték különbözetét.

Megkerülhetetlen biztosítási alapelv, hogy a károsult nem gazdagodhat a káresemény kapcsán. Ez vonatkozik a beépített alkatrészekre is, vagyis például öreg autó esetén egy alkatrészcsere során sem fizeti ki a biztosító az alkatrész teljes vételárát, csupán annak avultatott mértékét. Ebben a tekintetben – ha cascóra rendezzük a kárt – az önrészen kívül mindig számítanunk kell arra, hogy az avulás mértékét is nekünk kell fizetnünk.