Magyarországon sok-sok út rossz minőségű, amit érzékelünk is. Mindez annak köszönhető, hogy jelentős lemaradásban van a fenntartási tevékenység. A javulásra a közeljövőben nincs sok esély, a lemaradás csak a használatarányos díjszedés bevezetését követően dolgozható le. Ez derült ki a Közúti Üzemeltetési és Fenntartási Napok szakmai találkozót megnyitó Schváb Zoltán közlekedési helyettes államtitkár beszédéből.


Mint a szakember elmondta, az elmúlt két évtizedben a gazdasági nehézségek miatt szűkösen rendelkezésre álló fejlesztési források döntő részét a gyorsforgalmi úthálózat bővítésére fordították. Az utak és hidak felújítása, karbantartása háttérbe szorult. Az éves felújítási keretek nagyságát nem a műszaki szükségletek határozták meg, így az csak szükséges forrás tizedét tette ki.

A szakmailag szükséges felújítási ciklusidő 10-15 év. A 30 000 km hosszú állami közúthálózaton tehát évente hozzávetőleg 2 500 km hosszon lenne szükséges a beavatkozás. A 2005 és 2010 közötti hatéves időszakban azonban 15 000 km helyett csupán 5000 km út újult meg. A felújítási ciklusidő 15 év helyett hozzávetőleg 35 évre nőtt.


Ennek eredményeként az állami tulajdonú úthálózat közel felén, ezen belül a mellékúthálózat közel háromnegyedén lenne indokolt az azonnali beavatkozás.

Schváb Zoltán azonban azt is elmondta, hogy mostanra már az autópályákon is veszélybe került a burkolatgazdálkodás. 2006 óta ugyanis a költségvetés nem biztosít elég forrást a gyorsforgalmi úthálózat felújítására sem.

Jó hírt is mondott a helyettes államtitkár, aki szerint már második éve nagy felületű burkolatjavítást végeznek az útkezelők, sőt az idei évben a javítások félpálya-, helyenként teljes burkolatszélességben történnek meg.

Ugyanakkor az útállapotok tartós rendezése, az értékvesztés fokozatos felszámolása a használatarányos díjszedéstől várt többletforrások felhasználásával, 2013 után kezdődhet meg.