Las Vegasban rendezték az idei év első komolyabb motorkerékpár-árverését, ahol több mint 200 kétkerekűre licitálhattak a látogatók. Az eladott modellek közül hat darab leütési értéke haladta meg a 100 000 dollárt, köztük egy rendkívül ritka, gyári felkészítésű 1939-es évjáratú BMW R 51 RS versenymotoré. Ez 130 200 dollárért cserélt gazdát. A 72 éves versenygépből összesen 3 darab maradt fenn,és ez az egyetlen példány, amelyet teljesen eredeti állapotában, restaurálás nélkül őriztek meg.


A maradék két restaurált R 51 RS egyike a BMW Múzeumban, a másik pedig egy gyűjtő tulajdonában van. A BMW R 51 RS a bajor gyártó háború előtti versenysikereinek egyik legjelentősebb letéteményese volt.

A II. világháború előtti korszakban a német gyártók a nemzetközi autó- és motorversenyek gyakori résztvevői voltak. Amíg az 1930-as években az Auto Union és a Mercedes az autóversenyeken dominált, addig a motorversenyek legrangosabb díjait a BMW versenymotorjai nyerték, sőt a korszak egyik leghíresebb motorosa, Ernst Henne különböző BMW motorok nyergében összesen 5 szárazföldi sebességi világrekordot állított fel 1932 és 1937 között.   

Az Európában elért sikerek fölkeltették az amerikai motorosok figyelmét is, és 1939-ben, a BMW New York-i importőrje, Emil Recke jó személyes kapcsolatai révén hozzá is jutott egy gyári felkészítésű, versenymotorrá alakított R 51-es modellhez, amelyből összesen 17 darab készült. A versenygép az Amerikai Motorkerékpár Szövetség C osztályú szabályai szerint nem rendelkezik turbófeltöltővel, de a váz és a felfüggesztés a TT motorokból származik.


Recke Joe Thomas versenyzővel együtt nevezett is az 1940 és 1941 évi Daytona 200 versenyre. Thomas a legjobb kvalifikációs kört futotta a bajor motorral, azonban a bírók az időmérő berendezés meghibásodására hivatkozva törölték az idejét. Többekben azonban felmerült a gyanú, hogy Thomast Németországban készült motorja miatt hátráltatták.
Amikor az USA 1941 végén belépett a világháborúba, Recke a motor eladása mellett döntött, amely így az Indianapolisban élő versenyzőhöz, Rody Rodenberghez került, akit sokan csak Harley-utálatáról ismertek. Rodenberg hosszú karrierje során versenyzett BMW-vel, Indian és Triumph modellekkel, de Harleyra sosem ült.

Az R 51-es teljes versenyzői múltját ugyan még nem sikerült föltárni, az azonban biztos, hogy Rodenberg nyert vele egy Indianapolisban rendezett terepversenyt, valamint többször is teljesítette vele a Daytona 200-at 1947 és 1952 között, amiről fényképek is tanúskodnak. A versenyző közel ötven évig birtokolta a korához képest lenyűgöző állapotban lévő motort, ami 1993-ban a szintén indianapolisi lakos, Richard Moore tulajdonába került.


A motorkerékpárt nem restaurálták, olyan eredeti állapotban maradt fenn, hogy kormányrúdján még megtalálhatóak a korai Daytona versenyek műszaki ellenőrzéseit igazoló szalagok is. Az R 51 esetében egyedülálló, hogy szinte teljesen sértetlen a hagyományos BMW fekete-fehér fényezése is, valamint olyan kiegészítők találhatóak rajta, mint az üléshosszabbítás és egy nagyméretű tankvédő, amelyeknek köszönhetően a versenyző szinte hason fekve tudta teljesíteni a régi Daytona részét képező hosszú floridai autópálya-szakaszt.

A motor vonalait a villa akkoriban modernnek számító felépítése hangsúlyozza, amelyhez egy nagyméretű anyacsavar rögzíti a kormányt. A sárvédőn még megtalálható Rodenberg szponzorának, egy Indian kereskedésnek a matricája is.