A svéd kormány korábbi kijelentéseivel szemben mégis garantálta a Saab 400 milliós bankhitelét, amelyet az EU bankja vállalt át. A vevő, a luxussportkocsikat gyártó holland Spyker 74 millió dollárt (53 millió eurót) fizetett a 336 millió euró nettó vagyonnal bíró autógyárért, amelynek termelését évi százezer darabra kívánja felfuttatni.

Az ügylet érdekessége, hogy a felek egy, a pénzügyi válság előtt csak kisebb vállalatok eladásánál használt finanszírozási konstrukciót alkalmaztak: a 400 millió dolláros vételár 81,5 százalékát kereskedelmi bankok helyett maga a GM finanszírozta egy eladói hitellel.

Az eladói kölcsön konstrukcióját akkor alkalmazzák, amikor a bankok túl kockázatosnak tartják a tranzakciót, de az eladónak PR vagy stratégiai szempontból érdeke a vállalat továbbélése, és remélhető, hogy az új tulajdonos képes lesz sikerre vinni a vállalkozást.

A kölcsönt a felek “beváltható részvényként” kommunikálták. Mivel a Spyker 74 millió dollárral többséget szerzett a 400 milliós tranzakcióban, valószínűsíthető, hogy a GM “részvényei” valójában adósságpapírok, melyek “részvényként” történő megjelenítésével az eladó azt a benyomást keltheti, hogy nem áron alul adta el a gyárat.