1934. május 27-én álltak először  rajthoz az Auto  Union “Ezüstnyíl” (Silberpfeil) versenygépek a  berlini Avus versenypályán.  Noha  e  napon  még sem az Audi-előd Auto Union, sem pedig a Mercedes-Benz  nem  tudott  győzni,  egészen  a második világháború 1939-es kitöréséig  e  két  márka  uralta a nemzetközi versenypályákat.

Az új versenyautókon elsősorban ezüst fényezésük s a vezető mögé helyezett motor tűnt fel. A 750 kilogrammos járműveket már az első kiadásban is 295 lóerős motor gyorsította, ám egy évvel később már 375, 1937-ben pedig 520 lóerőt tudott a 16 hengeres V motor.

Napjainkban talán alig elképzelhető, de 1936-ban az Auto Union versenyautói az Avus hosszú  egyeneseiben  akár  egészen  380  kilométer/óráig is felgyorsultak.


Már akkor is óriási összeget emésztett fel a versenyzés. Összességében az Auto Union 1934 és 1939 között mintegy 13,2 millió birodalmi márkát fordított a Grand Prix sportra, aminek évente nagyjából 20 százalékát, összesen mintegy 2,7 millió birodalmi márkát állami támogatásként vehetett fel. Egy versenykész autó 1935-ben mintegy 50 ezer, míg négy évvel később már kb. 70 ezer birodalmi márkát tett ki.

Az 1933-ban alapított versenyrészlegen a versenyszerelőkkel együtt mintegy 60 szakember dolgozott, akik a zwickaui Horch üzem dolgozói közül gondosan válogatott elitként kerülhettek ide.

Az Auto Union az 1934 és 1939 közötti időszakban összesen 61 pályaversenyen, közöttük 30 nagydíjon állt rajthoz, amelyekből 24-et megnyert, s 23 második, illetve 17 harmadik helyezést ért el. 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban a Német Közúti Bajnokságot is e márka pilótái hódították el.