Reggel ötre tűztük ki az indulást. Ez az adat ad okot kezdeti demotivációnkra az idei Genfi Autószalont illetően. A korai fásultság csak addig tart, amíg csurig nem rámoljuk csomagtartót, miközben még kint van egy kisbőrönd és két laptoptáska. Ez a kihívás élénkséggel tölt el, átrendezve a pakkokat már ujjongva gyömöszöljük a kabátokat az öltönyzsákokra.

Kattintson ide a lejátszáshoz!

Elindulunk, Budapesten még hó van, az autópálya már csak vizes, a BMW 330xd-n megnyugtató a téli gumi látványa. A hightech xDrive összkerék-hajtással így bátran vágunk neki az útnak. A navigációs rendszer rögtön Budapesttől mutatta az irányt, de nem hittünk a bájos női hangnak. Legtöbbször azt hallottuk tőle, hogy újratervezés, amikor épp megint nem arra mentünk, amerre javasolta, hanem érzésre tekertük a kormányt.

Még Tatabánya előtt megrendezzük a ki kelt korábban önsajnáltatási versenyt. Fél négyes vekkercsörgéssel Nagy Gergő győz, de a pestiek óvnak, mert újhartyáni lakosként helyzeti előnye volt. Magyarok vagyunk, ezért mindannyian napokra elegendő szendvicstartalékkal vágtunk útnak. Az éppen nem vezetők óvodás örömmel tömték a fejüket, így hamar kiderült, hogy hátul kevés a rakodóhely a sztaniolos gombócoknak.

Szabálytalan időközönként kitört valamelyikünkből, hogy mekkora isten ez az autó. Hamar Balázsból akkor, mikor Németországban az üres autópályán nekifutott a 250-es álomhatárnak és majdnem meg is volt, mikor el kellett venni. Nagy Gergő egy autópálya le-felhajtó kombinációban átmenetileg megvadult a 330-as dízel BMW erejétől és futóművétől, ami szerintünk ma a legjobb a kategóriában. A legjobb doppingszer a fáradás ellen a 231 lóerős dízelmotor és az 500 Nm-es nyomaték. Egy padlógáz, és a félelem a svájci radaroktól jobban élénkít az intravénás koffeinnél.


Nagy Dénes attól volt boldog a 330xd-ben, hogy nem állt keresztbe azon a hófolton, amin egy 328-as Ferrari hirtelen kilegyezett előttünk az autópályán. A ferraris bácsi rutinból összeszedte az autót, mi meg megkönnyebbültünk és gyorsan megelőztük. Én attól vagyok boldog, hogy hátul majd 12 órát végig ültem a rendkívül jó ülésekben, ez repülőn business classon sem mindig így megy. A könyvelés majd attól lesz boldog, hogy az automata váltós, iszonyatosan erős, ráadásul összkerekes autó 8,24 litert fogyasztott egészséges autópálya tempónál.

Genf után újra beüzemeltük a Geochallenge GPS-től (www.geochallenge.hu ) kölcsönkapott navigációs rendszert és beállítottuk a szállás nevű célpontot. Idén nem Genfben, hanem egy Annemasse nevű kisvárosban szálltunk meg a francia oldalon és nagyon jól jött a rutinos útmutatás. A navigáció elsőre odatalált a megadott címre és úgy szálltunk ki a szálloda előtt, mintha sokadszor jönnénk.

A szállóig 1318 kilométert tekertünk bele a minket tartósteszten boldogító 330xd-be. A németországi gyorsabb szakaszok miatt 109 km/h lett a teljes út átlaga. A két tankolással és a hógolyózós egészségügyi szünettel másfél órás állásidőt számolt ki a Nüvi navigációs rendszer.

A szálló ára a normál 75 helyett a szalon idejére felugrott 125 euróra, de ezt kevésbé tartottuk pofátlanságnak a 7,5 decis sörért elkért 10 eurónál a szállóban. Talán az egzotikus méret miatt drága ennyire, a 2,5 decis búzasört átszámítva 682 forintért dönthettük magunkba.

Este még átnéztük, mi minden várható ma, aztán felöltöttük Driver, Superman vagy Chuck Norris feliratú pizsamánkat és nyugovóra tértünk. Reggel megint odaléptünk, hogy 8 előtt elfoglalhassuk állomáshelyünket a Volvo minden jóval és gyors internettel ellátott sajtószobájában a Genfi Autószalonon, most már tényleg a csillogás, a rövid szoknyák, szexis mosolyok világában.