Az abroncsgondozás 5 aranyszabálya

1. Figyeljük a nyomást!

Az autógyártó akkora nyomást ad meg az általa felszerelt gumiabroncsra, hogy az a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa az autón. Az abroncsnak azonban folyamatosan csökken a nyomása, ezért azt havonta egyszer ellenőrizni kell (a pótkerék nyomását is!). Néhány új autómodell már fel van szerelve nyomásfigyelő rendszerrel: minden keréken van nyomásérzékelő, távadó és vevő, amely folyamatosan mutatja a nyomást és jelez, ha a nyomás egy megadott biztonsági érték alá csökken.

Azoknál az autóknál, amelyek nem rendelkeznek ilyen rendszerrel, a nyomást -hidegen- kell ellenőrizni, vagyis futás után legalább egy órát pihentetni kell azokat, vagy legföljebb 3 km-t szabad velük megtenni kis sebességgel. A meleg abroncsban akár 0,3 barral is nagyobb nyomás uralkodik, mint a hidegben.
Ez teljesen normális jelenség, és ezért nem szabad futás után levegőt kiereszteni az abroncsból azzal a felkiáltással, hogy -hiszen nagyobb a nyomása, mint az előírt-.

Az előírtnál kisebb nyomáson az abroncs oldalfala nem tud úgy viselkedni, ahogy kellene.
Ez túlságosan igénybe veszi a karkaszt, növeli a hőmérsékletet és rendellenes kopást okoz. Az abroncsban visszafordíthatatlan káros folyamatok is lejátszódhatnak, hiába korrigáljuk a nyomást később.

A legnagyobb veszélyt persze az jelenti, hogy az abroncs átszakadhat (-durrdefektet kaphat-) útközben és ezért a vezető elveszíti uralmát a járműfölött. Az ASFA (amelynek minden francia fuvarozó tagja) adatai szerint az elmúlt három évben minden tizenkettedik halálos balesetet a gumiabroncs túl kis nyomása okozott.

A túl kis nyomás mindig veszélyes:
– romlik a járműstabilitása és kormányozhatósága
– meggyengíti az abroncsot, amely nagy sebességnél felmelegszik, és ha túl kicsi a nyomás, az abroncs alkatrészei elválhatnak egymástól, szétszakadhatnak
– az abroncs leeshet a pántról, ami végzetesen ronthatja a járműirányíthatóságát

A túl nagy nyomás viszont kormányzási problémákat okozhat, mivel az abroncs kisebb felületen érintkezik a talajjal.
Szigorúan be kell tartani az első és a hátsó abroncsok nyomása közti különbséget is, amelyre a jármű dinamikus egyensúlyához van szükség.
Az előírt nyomások az autó gyári adattábláján, vagy minden autósműhelyben megtalálhatók.

Figyelem! A szelepsapka, amely másodlagosnak tűnhet, fontos szerepet játszik abban, hogy az abroncs ne eressze ki a levegőt. A nyomás ellenőrzése után soha ne felejtsük el visszatenni a helyére, miután ellenőriztük, hogy a belseje teljesen tiszta.

– Speciális igénybevétel
Ha nagy sebességgel szándékozunk hosszú utat megtenni, vagy erősen meg akarjuk terhelni a kocsit, akkor előtte tanácsos 0,2-0,3 bar-ral megnövelni a nyomást – de ne felejtsük el a normálisra csökkenteni, amikor visszatérünk a normális igénybevételre.
– Amikor utánfutót kapcsolunk az autóra (akár lakókocsit, csónakszállítót, stb.), ne felejtsük el, hogy a járműsúlya is megnő, a vontatmány súlyának egy része az autó hátsó tengelyére esik, és ezért itt meg kell növelni a nyomást a nyomástáblázat szerint (ez általában kb. 0,3 bar).

2. A kerekek legyenek kiegyensúlyozva

A kerék-abroncs szerelvénynek (a pántra szerelt abroncsnak) -tökéletes körben- kell forognia saját tengelye körül. Ha valahol van egy kis túlterhelés (kiegyensúlyozatlanság), bizonyos sebességnél a keréknél erős rezgések keletkeznek. Ez befolyásolhatja a kormányozhatóságot, tönkreteheti a felfüggesztő elemeket, ronthatja az úttartást és az utazási kényelmet.
A kiegyensúlyozatlanság mérését szakember végzi a megfelelő géppel, a köpeny forgása közben. Kis ólomdarabkát (-ellensúlyt-) erősít a pántra, ahol ez szükséges. Mivel ezek az ólomdarabkák használat közben leeshetnek (például ha járdaszegélynek dörzsölődik neki a kerék), rendszeresen ellenőrizni kell, hogy megvannak-e még.
Mielőtt azonban a kiegyensúlyozást hibáztatnánk, fontos, hogy ellenőrizzük a kerékpánt központosságát, és győződjünk meg róla, hogy nincs-e körkörösségi probléma (a kerékpánt síkjának deformációja). Előfordul, hogy ki kell cserélni a kerékpántot.

3. Ellenőrizzük a kopást

Az úthoz való tapadásban döntő szerepe van a futónak. A fő (általában a legszélesebb) csatornák alján kopásjelzők találhatók.
Mihelyt valamelyik kopásjelző egy szintre kerül a futófelülettel, le kell cserélni az abroncsot. A futó kopásával romlik a mintázat vízelvezető képessége: ezért nedves úton csökkenteni kell a sebességet. A mellékcsatornák, amelyekben nincsen kopásjelző, néha eltűnnek, amikor az abroncs már eléggé elkopott. Ha nincsenek is kopásjelzők, ajánlatos lecserélni az így lekopott gumiabroncsot, és kideríteni, miért kopott le annyira a futó egy helyen – ez általában rendellenességet jelent.

Ha az abroncsot vágás, ütés éri vagy kidudorodás látható a futón vagy az oldalfalon, szakemberrel meg kell vizsgáltatni az abroncsot kívül-belül.

4. Mindig az évszaknak megfelelő abroncsot használjunk

Napjainkban a téli abroncs piacot nagyrészt szeg nélküli abroncsok alkotják.
Az útfelület megrongálásának veszélye miatt a hatóságok az évnek csak bizonyos helyileg megszabott időszakában engedélyezik a szeges abroncsok használatát.
A hólánc viszont csak hólepte utakon, és kisebb sebesség mellett használható.
Mindezekre válaszul az abroncsgyártók gazdagon lamellázott szeg nélküli abroncsokat fejlesztettek ki, amelyek az év folyamán bármikor használhatók; a speciális téli keverékeknek és a kifinomult lamella-tervezésnek köszönhetően jól tapadnak havon, sőt jégen is. Különféle sebességkategóriájú (Q, T, H) téli abroncsok kaphatók.

5. Rendszeresen ellenőrizzük a használaton kívüli abroncsokat is

Az abroncs akkor is öregszik, ha alig vagy egyáltalán nem használjuk. Repedések jelennek meg a futón vagy az oldalfalon, amelyek néha a karkasz deformációját okozzák. Különösen, ha oszlopban tároljuk őket egymás tetejére fektetve.
Az abroncsokat feltétlenül tiszta helyen kell tárolni, és ne legyen a közelben olyasmi, ami ózon keletkezését segítheti elő (pl. fénycső vagy higanygőzlámpa, villanymotor, működése közben szikrát vagy elektromos kisülést produkáló berendezés, pl. akkumulátortöltő).
Ne tároljunk abroncsot oldószerek, kenőanyagok, üzemanyag közelében.

Vigyázzunk az olyan járművekkel, amelyeket már rég nem használtunk!

Lakókocsik, utánfutók, csónakszállítók vagy más olyan járművek abroncsai, amelyek hosszú ideig csak pl. garázsban álltak, néha megváltoztatják tulajdonságaikat az öregedés miatt.
Amikor ezeket a járműveket egy időre -letároljuk-, csökkentsük le az abroncsok terhelését, gondoskodjunk számukra védelemről a fénnyel, napfénnyel szemben. Ha repedezést vagy deformálódást veszünk észre, mutassuk meg szakembernek, aki megvizsgálja az abroncs gördülési tulajdonságait.
Ugyanezért figyeljünk a pótkerékre is. A pótkerék már nagyon régi is lehet, lehet, hogy látszanak is rajta az öregedés jelei; az is lehet, hogy korrozív anyag vagy hőforrás közelében volt.

A vezetők – azon kívül, hogy saját maguk is megvizsgálhatják az abroncsokat a felsorolt szempontok szerint – díjmentesen kérhetnek tanácsot a szakemberektől. A rendellenességeknek kellemetlen következményei is lehetnek: a jármű rossz kormányozhatósága, az abroncs tönkremenetele vagy akár felrobbanása (-durrdefekt-). Ne feledjük: a vezető felelősségre vonható a harmadik félnek okozott kárért.