A minőségre azonban ennek az ellenkezője igaz: gyorsan nő évről évre az abroncsválaszték. Ebbe az irányba hat a járműválaszték növekedése, az új csúcsminőségű termékek kifejlesztése és egyedi termékek megrendelése a gazdag országokban. A világ többi részén ugyanakkor még mindig lehetőség van a piac igen nagyütemű növekedésére

Az új piacok (pl. Kelet-Európa, Ázsia, Latin-Amerika) megjelenése új lehetőségeket teremt. A nagy abroncsgyártók most terjesztik ki tevékenységi területüket ezekre a piacokra; nemcsak azért, mert mostanában növekszik itt a kereslet, hanem azért is, hogy lépést tartsanak a járműgyártókkal és jelen legyenek azon az elsőszerelői piacon is, ahol az autókat gyártják. Ezért a nagy abroncsgyártóknak azokat az abroncsokat kell kínálniuk, amelyeket a piac kíván, ami persze azt is jelenti, hogy nagyon sokféle terméket kell gyártaniuk.

A 2000-ben az egész világon eladott abroncsok száma elérte az évi egymilliárd darabot. Az értékesítés megoszlása a következő:
– A bevétel 60 %-a személy- és kisteher abroncsok eladásából származik, míg
– 25 %-a teherabroncsokéból, noha ezek a haszonjárművek a jelenleg üzemben levő járműveknek csak 1/40 részét teszik ki. Tonnában kifejezve évente feleannyi teherabroncs talál gazdára, mint személyabroncs.
– Az eladások 5,8 %-át teszik ki a földmunkagépabroncsok,
– 4,3 %-át a kétkerekű járművek (kerékpár, motorkerékpár) abroncsai,
– 3,5 %-át mezőgazdasági járművek és repülőgépek abroncsai.

Az abroncsgyárak 50 %-a három vállalatcsoport kezében van

Az abroncsiparra a nagy fokú koncentráció jellemző: a világ abroncsgyártásának 60 %-át három vállalatcsoport adja. A technológiai fejlesztések nagy tőkeigénye miatt ez a tendencia várhatóan folytatódni fog.
2000-ben a következő három cég volt a három legnagyobb abroncsgyártó: az amerikai Goodyear a Dunloppal együtt, a francia Michelin és a japán Bridgestone.
E három világcég mögött régebben független vállalatok ill. márkák egy-egy csoportja áll. Ennek a három csoportnak a tulajdonában van a világ abroncsgyárainak több, mint fele.
Európában ezen kívül is jelentős abroncsgyártás folyik, hiszen más ismert cégek is találhatók itt, például a Pirelli és a Continental.

Az évente gyártott abroncsok mennyisége persze szoros kapcsolatban áll az eladott járművek számával, de a növekedés nem automatikus: évente 49 millió könnyű járművet (személy+kisteherautó) adnak el és ehhez 1 milliárd db abroncsot.
– Az abroncsok 5 %-a teherautóra kerül
– a maradék 95 % megoszlik az elsőszerelői és az utánpótlás személyabroncspiac között.
Az elsőszerelői piacon elkelt abroncsok az új járművekre kerülnek. Egyszerű tehát kiszámítani: járművenként 5 abroncs, összesen 49 millió jármű: 245 millió abroncsot vettek meg az elsőszerelők.
A maradék 755 millió abronccsal a jelenleg az utakon közlekedő járművek abroncsait cserélik le. Mivel jelenleg 600 millió jármű közlekedik a világ útjain, évente 1,2 az eladott abroncs-darabszám régi járművenként. Az autóvezetők átlagosan 3,3 évente cserélik le abroncsaikat, vagyis kb. 35 ezer kilométerenként az egész garnitúrát.

Az észak-amerikai és az európai piacra a járművek széles skálája jellemző. Minden járműgyártónak saját elvárásai vannak az abroncsokkal szemben, mindegyik más és más abroncsot kíván. Az utánpótlás-piac követi ezt a tendenciát, és fokozatosan nő az abroncsok méretválasztéka.

Az elsőszerelői piac azokat a vevőket (járműgyártókat) jelenti, akik gyáraikban felszerelik az abroncsot termékeikre. Itt minden járműalkatrészt – így az abroncsot is – szigorú műszaki jóváhagyási eljárásnak vetnek alá. Annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak ezen a piacon, a legnagyobb abroncsgyártóknak is nagy harcot kell vívniuk a csúcstechnológiai szint fenntartásáért, miközben abban is biztosak lehetnek, hogy jövőjüket csak olyan szemlélet biztosíthatja, amelynek alapja a műszaki haladás és a legigényesebb vevők elvárásainak kielégítése.

A járműgyártóknak most egyrészt ún. zöld abroncs” kell, amely csökkenti az üzemanyag fogyasztást, másrészt defekttúlélő (“defektbiztos”) abroncs, amely egy defekt után kis (akár nulla) nyomáson is üzemképes.

A nagyok előnyösebb helyzetben vannak abban a tekintetben, hogy elsőszerelői tanúsítványokat szerezhetnek, és kivívhatják a vevők bizalmát az utánpótlás abroncsok vásárlásakor. Másrészt viszont a legnépszerűbb méretekben, mintázatokban erős versenytársak lehetnek a kisebb abroncsgyártók, amelyeknek nem kell olyan széles termékválasztékot kínálni, mert nekik nem kell megvédeniük közismertségüket és termékeik kétségbevonhatatlan minőségét.

A Michelin például 6000 féle személyabroncsot gyárt, de forgalmának 80 %-a csak 1000 féléből származik. A maradék 20 %-ért a Michelin kénytelen 5000 féle abroncsot gyártani, gyakran kis szériákban. A problémát tovább bonyolítja, hogy az utánpótlás szektorban is gyakrabban, a korábbi több mint 10 év helyett, kb. 5 évenként kell megújítani, bővíteni a választékot..

Napjainkra a következő típusú piacok alakultak ki:
Először is itt van a mennyiségi piac, főleg azokban az országokban, ahol most nő a vásárlóerő. Minden nagy cégnek megvan a stratégiája ezeknek a piacoknak a meghódítására.
A nagy abroncsgyártók – hogy megküzdjenek versenytársaikkal és kielégítsék a vevők igényeit – Latin-Amerikában és Európában például azt az utat választották, hogy a helyi kis abroncsgyártók felvásárlásával leányvállalatokat hoznak létre, hogy a vevők közelében lehessenek.
Ugyanakkor fejlődik a “minőségi” piac is, ami azt jelenti, hogy vannak olyan felhasználók, akik saját egyéni ízlésüknek és kívánságuknak megfelelő autót akarnak maguknak; ezt hívják extra felszereléseknek vagy “tuningnak”.

Az autó egyedi átalakítása (tuningolása) után a vevőnek exkluzív terméke lesz, mert a módosítások teljesen egyedivé teszik. A tuningolásba feltétlenül beletartoznak a könnyűfémből készült széles kerékpántok és az alacsonyprofilú abroncsok.
Az extra felszerelés nem pusztán divat; egyre kifinomultabb és kiforrottabb lesz; néha a járműgyártókat is befolyásolja.

Az abroncs különösen fontos szerepet játszik ezen a sok műszaki vonatkozással rendelkező területen. Az abroncs hozzájárul ahhoz, hogy jobban nézzen ki az autó és fokozódjon a teljesítménye. A rajongók igényeinek kielégítése érdekében, évente átlagban 30 %-kal nő az abroncsméretek száma, hogy a gyártók minél több terméket tudjanak kínálni a jármű-átalakításokhoz!

A legnagyobb abroncsgyártók minden évben részt vesznek a legtöbb technikai sportversenyen; ez kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy bemutassák, hogy az általuk kifejlesztett termékek, az ő megoldásaik, az ő újításaik jobbak, mint a versenytársakéi.
Mivel a gumiabroncs kulcsszerepet játszik az autó teljesítményében és a versenyek megnyerésében, egy jó eredmény óriási szakmai és közönségsikert jelent, miközben “dinamikus arculatot” is kölcsönöz a gyártónak.

A Michelin mindvégig kimagasló eredményeket ért el, és ezt minden autósport-rajongó elismeri. Ezért az autóversenyek történetének jelentős eseménye volt, amikor 2001-ben visszatért a Forma-1 versenyekre. Miután a hetvenes-nyolcvanas években éppen a Michelin diktálta a tempót a radiál-abroncsokkal, a Forma-1 versenyekre való mostani visszatérés új lehetőséget nyújt a világban elfoglalt pozícióinak további erősítésére, az autógyártókkal fenntartott kapcsolatok elmélyítésére.

Más, a műszaki haladást serkentő versenyek:

– 2001. évi rallye világbajnokság: a Michelin és a Peugeot lett a bajnok. A Michelin számára ezt azt jelenti, hogy – mióta megalapították ezt a versenyt 1973-ban – eddig összesen 31 rallye bajnoki címet gyűjtött össze (16 gyártóit és 15 versenyzőit).

– A Le Mans-i 24 órás verseny: napjaink egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó autóversenye. A Michelin egymás után nyeri ezeket a versenyeket, ami újabb bizonyítéka az abroncsok kivételesen nagy tartósságának.

– Végül az afrikai rallye: ezeken a versenyeken az abroncsoknak még jelentősebb igénybevételt kell kibírniuk a rendkívül nehéz terepen. A Michelin az 1978. évi első verseny óta részt vesz a Párizs-Dakar rallye – vitathatatlan sikerrel.