A Téli üzemeltetés

A téli autózás a legtöbb autósnak csak bosszúságot okoz. Nincs ez másképp a Wartburg tulajdonosok körében sem. Az alábbiakban szeretnék közreadni néhány trükköt, tanácsot amivel sok idegeskedést, és főleg pénz megspórolhatunk. Jó, ha tudjuk, hogy a Wartburg nagyon tud fázni!

-Addig ne kapcsoljuk be a fűtést, amíg a vízhőmérséklet el nem éri az üzemi hőmérsékletet. Ez azért fontos, mert ha a motor nem éri el az üzemi hőmérsékletet, akkor a gyertyákat “beköpi”, és a téli hidegben nem jó móka a gyertyapucolás. A folytonos csere pedig költséges megoldás.

-Amíg nincs meg a megfelelő hőmérséklet, addig mindenképpen érdemes a motort magasabb fordulaton járatni. Például hármasban 70-80-nal érdemes menni. Alacsony fordulaton a motor beköpi a gyertyát, magasabbon pedig a motor károsodik. Kerülni kell a motor túlpörgetését, mert a hideg motornál ez még nagyobb károkat okozhat!

-Ősszel érdemes figyelmet fordítani a bowdenek, különösen a kézifékbowden védőkupakjainak épségére, mert ha itt beszivárog a víz, télen megfagy benne, és már nem is tudjuk kiengedni teljesen a kéziféket. Az eredmény: füstölgő hátsó kerekek, kopott fékpofák, nem megfelelő fékhatás, és már kész is van a baleset.

-Figyelni kell még, szintén a bowdenek megfelelő kenésére, különösen a téli időszak beköszönte előtt. Ez megelőzheti a fagyást és a későbbi berohadást. Tengelykapcsoló, kézifék, és gázbowden.

-Szerezzünk be annyi páramentesítő aeroszolt, amennyit csak elbírunk. Sajnos a régebbi Wartburgok esetében a szélvédő párátlanítására is használható szellőztető ventilátor ezt a feladatot nem igazán tudja ellátni.

-Természetesen gondoskodnunk kell a fagyálló hűtőfolyadék koncentrátumról, a szélvédő mosó folyadék fagytalanításáról. Mindig legyen a kocsiban jégmentesítő, jégkaparó, és egy csavarhúzó (Ennek jelentőségére később kitérek).
Tartsunk mindig magunknál zárolajzó jégoldó sprayt. Magunknál! És ne a kocsiban! A befagyott zárral nem sokat tudunk tenni, ha a jégoldó bent mosolyog a kocsiban.

Télen és hideg időben (10 fok alatt) mindig szivató segítségével állítsuk le a kocsit. Fullasszuk le! Ezzel elérhetjük hogy a hengerekben elegendő üzemanyag legyen néhány munkaütem végrehajtására. Ha elindul a motor, akkor az AC már tudja a dolgát és gondoskodik az üzemanyag pótlásáról.

Ha reggel indítózás közben csak kattogó hang hallható a motortérből, akkor biztosak lehetünk benne, hogy éjszaka jóval nulla fok alatt volt a hőmérséklet. Nem kell arra gondolni, hogy lemerült az akkumulátor, vagy elromlott az indító motor. Ilyenkor az önindítóban lévő pára megfagy, és egy távtartót képez a bendix érintkezői között, ami megakadályozza, hogy a behúzótekercs áramot adjon az indítómotornak. Ekkor jön a képbe a csavarhúzó. Mivel a bendix fogaskerék az esetek 99 százalékában befagyott állapotban is eléri a fogaskoszorút, csak az indítómotor áram alá helyezésével kell törődnünk.

Ez a gyakorlatban a következőket jelenti: Beültetünk valakit a volán mögé, hogy indítózzon. Mi pedig helyet foglalunk a motor fölé görnyedve a csavarhúzónk társaságában, és megkeressük az indítómotort. Ha felismertük az alkatrészek között, akkor megkeressük rajta azt a pontot, ahol az akkumulátor pozitív oldali vezetéke rácsatlakozik. Ha megtaláltuk, akkor vele szemben is van egy csavar, azt is keressük meg. Ha mind a két csavart felfedeztük, akkor fogjuk a csavarhúzónkat, és zárjuk össze az áramkört úgy, hogy hozzáérintjük mind a két csavarhoz, természetesen egyszerre.

Amint hozzáértünk a csavarhúzóval a két csatlakozáshoz, az indítómotor elkezd forogni. Mielőtt ily módon áramot adnánk az önindítónak, szóljunk a kollegának, hogy indítózzon. Amikor halljuk a jól ismert kattanást, azonnal zárjuk az áramkört a csavarhúzónkkal, és a motor biztosan el fog indulni.

Ha elég ügyesek vagyunk, akkor egyszerre mind a három csavarhoz is hozzáérinthetjük a csavarhúzót, ami az önindítón helyezkedik el közel egymáshoz, és mind a háromhoz vezeték csatlakozik. Ha ezt meg tudjuk tenni, és mért ne tudnánk, akkor megspórolhatjuk a második személyt, mivel egyszerre adunk áramot a bendixnek és az indítómotornak egyaránt.

-Huzamosabb ideig ne járassuk a motort alapjáraton, mert ismét szembe kell néznünk egy beköpött gyertyával.

-Takarjuk el a homloklemezen lévő, hűtési célt szolgáló rácsokat! Amennyire csak tudjuk, teljesen! Figyelem! Nem elég a hűtőzsalu bezárása, a külső oldalon célszerű elhelyezni erre a célra gyártott hűtőtakarót. Ennek hiányában megfelel egy szétvágott kartonpapír doboz. Ez vonatkozik az elölhűtős, és hátulhűtős kivitelű Wartburg típusokra egyaránt. Óva intek azonban mindenkit attól, hogy a hátulhűtős típus esetében eltávolítsa a hűtő lapátokat a hengerfejről. Ezzel elérhető ugyan, hogy hamar elérjük a megfelelő hőmérsékletet, és még fűthetünk is a kocsiban, de hamar meg is forraljuk a vizet. Egy kedves emberre hallgatván kipróbáltam ezt a módszert, és a víz felforrt, a hengerfejtömítés pedig szétégett.

-Gyakran előfordul hátulhűtős típus estén hogy télen az első henger, amelyik az utasfülkéhez a legközelebb van, nem működik. Ezt az elolajosodott gyertya okozza. Vajon mitől? A válasz egészen egyszerű. A ventilátorlapát nem csak a vizet hűti, úgy hogy átfújja a levegőt a hűtőn, hanem az első hengert is azzal, hogy leszívja róla a meleg levegőt. És már be is következett a túlhűtés. Ez egy konstrukciós hiba. Annyit lehet tenni, hogy az első henger gyertyáját egy 145-ös hőértékűre cseréljük. Vagy egy takaró lemezt szerkesztünk a henger és a ventilátorlapát közé.

-Nem érdemes drága gyújtógyertyákat használni a Wartburgokban, legalábbis ami a kétütemű motorral szerelt változatokat illeti. Egy Isolator gyertya ugyanazt a teljesítmény és élettartamot nyújtja, mint egy Champion, vagy Bosch márkájú. Ez a hengerben elégő olajnak köszönhető.

A lerakódó irdatlan mennyiségű korom még nyáron is tönkretesz 10-15 ezer kilométer megtétele után bármilyen gyertyát. 5000 km után érdemes megtisztítani a gyertyákat, de a következő tisztítás (beköpött vadonatúj gyertyát kivéve) teljesen szükségtelen, mert úgysem tudjuk sokkal tovább használni. A Wartburg eszi a gyertyákat főleg a téli fogcsikorgató hidegben.

-Ősszel fokozottabb figyelmet kell fordítani a korróziónak leginkább kitett karosszéria-elemek ápolására. Érdemes a tél előtt polírpasztával átkenni a rozsdásodásnak leginkább kitett felületeket. Például: a sárvédők éle, az ajtóknál elhelyezkedő élek. Nagy nyomású mosóval ki kell tisztítani a kerékdobokat, és a különböző helyeket az alváz és kerékfelfüggesztések közelében, ahol sok sár rakódik le. Ha az üregekbe sár kerül, a maradék víz nem tud eltávozni, korrodálódni kezd a fém, és az eredmény egy szép nagy lyuk lesz.

Nyári használat

A Wartburgok köztudottan nagy ellensége a hideg. De nyári üzemben sem szabad megfeledkeznünk néhány dologról.

-Ha hosszabb úton vagyunk, és kicsit melegebb az idő (30-35 fok), akkor a vízhőmérséklet-jelző igencsak a piros tartományba érhet. Ha nem szeretnénk a vizet felforralni, akkor érdemes bekapcsolni a fűtést. Tehát, ha felmelegedett a hűtővizünk, és bekapcsoljuk a fűtést, akkor a hűtővíz-hőmérsékletet jelző műszerünk mutatója intenzív mozgásba kezd a kék tartomány felé.

Ez annak köszönhető, hogy a radiátorban lévő víz nem melegedett együtt a motort körülvevő hűtővízzel együtt, így akár 20-25C fokos hűtővíz hőmérséklet csökkenést is elérhetünk, ami már elég ahhoz, hogy a motor üzemi hőmérsékletre hűljön.
Figyelem! Ha forrásba jött a víz, nem szabad leállítani a motort. Ekkor megszűnik a cirkuláció, és bizonyos helyeken tovább melegszik a hűtővíz néhány fokot, ami akár bajt is okozhat! Minden esetben várjuk meg, amíg legalább piros tartományon kívül lesz a vízhőmérséklet! Csak akkor szabad leállítani a motort!

-Az utángyártott tartógömbfejek legtöbbször mindenféle zsír vagy olaj ellátás nélkül kerülnek ki a kereskedelembe. Ennek az oka számomra rejtély, de ha szeretnénk megduplázni az élettartamukat, akkor végezzük el az alábbiakat: egy injekciós fecskendőbe szívjunk fel annyi olajat, amennyit csak tudunk. (Legjobb erre a célra a hajtóműolaj.) Tegyünk a fecskendő végére egy hozzá illő injekciós tűt, és a szúrjuk át vele a tartógömbfej gumiharangját, aztán fecskendezzük bele az olajat. (Legjobb ha az olajat felmelegítjük, mielőtt befecskendezzük a tartógömbfej belsejébe. Így gyorsabban bejuttathatjuk az olajat a szűk tűnyílásán keresztül.
A fecskendőt, mint kenő szerszámot, alkalmazhatjuk még bowdenek és különböző rosszul hozzáférhető alkatrészek kenésénél.

-Előfordulhat a Wartburg típusoknál az AC pumpa meghibásodása. Ha távol vagyunk mindenféle szerviztől, és különösebb szerszám sincsen nálunk, a problémát ideiglenesen áthidalhatjuk egy kis ügyeskedéssel. Nevezetesen: ürítsük ki az ablakmosó tartályt, és jól töröljük ki belőle az ablakmosó koncentrátumot. Töltsük fel az ablakmosó tartályt benzinnel. Szedjük le az ablakmosó cső végét a porlasztó fúvókáról, ami a motorháztetőn van.

A gumicső átmérőjének mérete elvileg megegyezik a karburátoron elhelyezkedő üzemanyag vezeték átmérőjével, így oda csatlakoztassuk az ablakmosó csövet. Néha működtessük az ablakmosó szivattyút, így egy elektromos AC pumpát kapunk. Az ablakmosó tartályban elhelyezkedő üzemanyag 25-30 km-re elegendő. Ha kifogyott akkor újra fel kell töltenünk.
Ha megjavítottuk az AC-t, akkor ne felejtsük el jól átmosni vízzel az ablakmosó rendszert, mielőtt újra használni kezdjük rendeltetésének megfelelően.

A fent leírt trükk működik. Kipróbáltam, kényszerből.