Először a Wartburg 1000 jelentkezett a ma már jól megszokott kockaformával, az egykori 312-es “púpos” utódjaként. Később jött a Wartburg 353 Deluxe. Mint típusjelzése is mutatja, ez az egykori NDK luxusautója. Ezt a jelzőt egy fotel kényelmességét nyújtó első üléseivel, tolótetővel és a hátsó ajtók ENSZ EGB szabványnak megfelelő “gyerekzár”-ral készülő zárszerkezeteivel vívta ki. Az első üléstámlák kezdetben dönthetetlenek voltak, de a későbbiekben dönthető első ülésekkel készültek a Deluxe típusok.

Hátrányként kell megemlíteni, hogy a tolótető gumitömítése néhány év alatt legalább a felére zsugorodik össze, és ha a kocsi orra egy kicsit magasabban van, mint a fara, akkor a víz nem a tolótető keret belsejében lévő vízelvezető csatornák felé veszi irányát, hanem a gépkocsi hátulja felé, ahol mindennemű szigetelés hiányában, kicsordul a kalaptartóra.

Hátrányosan hat továbbá az is, hogy elöl dobféke van. Akik a fék megnyomása után azt várják, hogy autójuk intenzíven lassulni fog, azok túlértékelik a rendszert. Ez azonban már kijavításra került a Wartburg 353W típusban.

A Wartburg 353W végre első tárcsaféket kapott. Megőrizte a Deluxe előnyös tulajdonságait, és lefaragott a hátrányosakból is. Például ilyen az elől elhelyezkedő hűtő, bimetál hőkapcsolóval működtetett elektromos ventillátorral. Itt már jelentős zajcsökkentést értek el, ugyanis nem lehet hallani a hátulhűtős változatból ismert folyamatosan suhogó, a hengerfej vízpumpa tengelyére szerelt ventilátor hangját.

Ezzel a módosítással sikerült egy hibaforrást is létrehozniuk. Nevezetesen a vízpumpa tengelyre szerelt ventilátor a motor elindítását követően folyamatosan hűtötte a vizet, és a ventilátor mögött elhelyezkedő 1. hengert. Még akkor is, amikor erre egyáltalán nem volt szükség.

Meg is lett e túlhűtés eredménye, a gyertya nem volt képes elérni az üzemi hőmérsékletet, így az elkoszolódott, beolajosodott gyertya nem adott szikrát. Következményként az 1. henger kiszállt a mókából, és helyette is a többi henger dolgozhatott. Ennek velejárója a túl magas üzemanyag-fogyasztás, hosszú távon a főtengely sérülése, deformálódása.

Már érződött a Wartburgok iránt kereslet visszaesése ebben az időben, így az eisenachiak néhány módosításon törték a fejüket melyektől azt remélték, újra fellendül a 353-asok forgalma.

Ezek a módosítások a következők voltak:

– A Wartburg 353W kormánykapcsolású váltókarját padlóváltóra cserélték. A dolgot ott rontották el, hogy minden megmaradt, a sebességváltóhoz hozzá sem nyúltak. Csupán a kapcsolás módját változtatták meg, ez azonban nem igazán illet a kormányoszlopon elhelyezett váltókapcsolóhoz kialakított sebességváltó mechanizmushoz. Az eredmény megbízhatatlan, gyakran széteső, pontatlan, nehézkes váltómű lett. Ez egy tipikus kényszermegoldás volt a Wartburg-gyáriak részéről, akik mindent megpróbáltak, hogy a kocsikat Nyugaton is valamilyen szinten értékesíteni tudják. A legtöbb európai autógyár nem alkalmazott kormányoszlopon elhelyezett váltókapcsolót, ezért megpróbálták – mint láthatjuk, kevés sikerrel – utánozni őket.

-Az analóg, órajellegű műszereket (vízhőmérséklet-jelző, benzinszintjelző), egy kombinált műszerre cserélték. Ennek sajátossága volt, hogy egy a kilométer számláló órával megegyező átmérőjű műszer került beépítésre. Az értékek kijelzésére LED technikát alkalmaztak. Gondolom, néhány mérnöknek megtetszhetett az a sok kis villogó bigyó a Star Trek sorozatból, amik az űrhajók belsejében keltik a látványosságot. Tegyünk mi is ilyet a Wartburgba! Hátha ettől majd el tudjuk adni. Nos, rossz ötlet volt. Ez sem segített abban, hogy előkelőbb helyet szerezzenek meg az értékesítési listán.

Wartburg 353 1.3

A 353-as szám után álló 1.3 valami újat jelent, amire senki nem számított. Valami olyat, ami irtózatosan meglepte a wartburgos társadalmat. Az IFA (Industrieverband Fahrzeugbau der DDR) konszern, szerződést kötött a VW konszernnel, hogy jutányos áron néhány ezer VW Polo motort vásárol Trabantjai és Wartburgjai részére.

Itt jegyezném meg, hogy az IFA jelzés nem csupán egy teherautó márkát jelöl, hanem egy egyesült, nagy gépjárműgyártó-hálózatot. Olyasmit, mint most napjainkban a General Motors. Az IFÁhoz tartozott a Simson, MZ későbbiekben a MuZ motorkerékpárok, a Barkas kisteherautók, a Robur, és IFA teherautók gyártása, és annak felügyelete. Megkezdődött tehát a négyütemű Wartburgok gyártása. Egy rövid ideig párhuzamosan készítették a kettő és négyütemű modelleket. Egészen 1991-ig.

Általánosságban a 353-as kétütemű típusairól

A 353-as Wartburgok rendkívül megbízhatóak, főleg ahhoz képest, hogy keletnémet autóról van szó. Az egykori keleti blokk járművei között az egyik legjobb gyorsulási jellemzőkkel rendelkezett. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy sokáig a 353-as Wartburgokat használtak a Ferihegyi repülőtéren is, a repülőgépek le és felvezetéséhez.

Városban a rendőrlámpáknál alacsonyabb sebességekig legyorsulja a kortárs Ladákat, viszont egy 1.0-s Suzuki Swift már problémát jelent. Természetesen nem szeretném összehasonlítani vele, hiszen nem egy kategóriában vannak. Már ami a technikát, gyártásmódot, és a felhasznált anyagokat illeti.

Gyári adat szerint a Wartburg 353 Deluxe végsebessége 134 km/h. Erre valamelyest rácáfol, hogy egyszer Tamásiból hazafelé tartván, egy hosszú egyenes szakaszon elérte a 140km/h-ás sebességet (Erre egyébként tanúm is van!)

Tudni kell azt is, hogy amint a 353-as eléri a 100km/h-ás tempót, abban a pillanatban mindennemű kommunikáció teljesen megszűnik az autóban helyet foglaló az utasok között. Ez részint a Wartburg rettenetes motorhangjának köszönhető, részint a sokknak, amit a 353-as billegős futóműve, és karosszériája okoz. Eléggé ijesztő tud lenni!

Fogyasztása télen a 12 litert is elérheti. Nyáron viszont, amikor több ízben balatoni kirándulást tettem, akkor 8 literes fogyasztás alatt is meg lehetett tenni 100 kilométert. Természetesen visszafogottan, nem előzgetve.

Nem egy esetben kényszerültem szerelésre az út szélén, de eddig nem adódott olyan probléma, amit ne tudtam volna elhárítani. Nem mintha páratlanul okos lennék, egyszerűen annyira kézenfekvő és jó a javíthatósága, hogy csak minimális műszaki érzék szükséges hozzá.

Persze nem ajánlom annak a Wartburgot, aki nem szeret az út mellett szerelgetni, és csak a gyors előrejutást tartja szem előtt. És annak sem szerencsés ez a típus, aki nem szeret hétvégenként könyékig olajos lenni. Persze nem muszáj minden hétvégén nyakig szutykosnak lenni, olyan gyakran nem kell javítani az autót, legfeljebb, ha nem bírjuk ki, hogy egy-egy nélkülözhető kényelmi elem esetleg nem működik. Az igazi wartburgos tisztában van vele, hogy sohasem működik minden tökéletesen az autón. Az objektivitás kedvéért ezt meg kell említenem. De az esetek 90 százalékában nem a nélkülözhetetlen és a közlekedés biztonságához elengedhetetlenül fontos alkatrészek mondják fel a szolgálatot! Aki kihívásokra és sikerélményekre vágyik, annak mindenképpen ajánlom ezt az autót.