A rendezvény súlyának megfelelően legtöbbünk már jóval a hétvége előtt elkezdte felkészíteni a gépet. Előkerült a kárpittisztító, polír, nagyobb felni is. Bizakodásra az is okot adott, hogy egész héten húsz fok körüli melegben dolgoztunk vagy tanultunk, abban a reményben, hogy szombatig már csak kitart a jó idő! Tévedtünk. Ez a forma, meg vagyunk áldva. Amikor meló van hétágra süt a Nap, dobnánk el kormányt, tollat, hegesztőpákát, persze ahogy jön a hétvége, a pocsék idő miatt kuksolhatnánk a Colin McRae Rallye előtt. Szerencsére senkit sem tartott vissza a csont fagyasztó szél és a borús idő, annak ellenére, hogy a frissen pucolt gépeket a Margit-hídon havas eső tette ismét lucskossá.

Fél órával a meghirdetett időpont előtt már kezdett találkozó formát ölteni a dolog, külön sorakoztak a Corradók, Sciroccók, Golfok, Audik, Polók, Ventók. Kihagytam valakit? Azt kell hogy mondjam, ennyien még soha nem gyűltünk össze, egy konténerre állva sem tudtam teljesen befókuszálni a tömeget. Boldogság töltötte el szívünket a rengeteg szépen felújított és igényesen tuningolt verda láttán, végre itthon is jó úton haladunk. Csak amin haladunk, az ne lenne ilyen förtelmes, lassan minden sarkon otthagyunk egy darabot a kocsinkból és a szívünkből, a pénztárcát itt nem részletezném…

Délig folyt a típusvizsgálat, ki mit változtatott a téli hónapok során, az eddig fórumból ismert nevek mellé is beazonosításra kerültek az arcok és az autók. A délutáni program a Kiskunlacházi reptéren folytatódott. A hétvégi vezetők legnagyobb örömére libasorban haladtunk végig az M5-öst is érintve, ahol a rajzás bogarasait is üdvözöltük. Kár, hogy egy napra került a két találkozó, sokan mentek volna el a léghűtésesek ünnepére, ha mondjuk vasárnap lett volna.

A “bázisra” nem olyan egyszerű a bejutás, ám az autópálya minőségű aszfalt feledtet mindent. Teljesen elszoktunk attól, hogy milyen is sima úton vezetni, nem kell a gödröket kutatni, kátyúkat kerülni. A felszabadult autózásnak a térbeli korlátok alig szabtak határt, csak egymásra kellett figyelni. Kieséses rendszerben folyt a gyorsulási verseny, de úgy látszik mások is értesültek az eseményről. Egy EVO VII-es Mitsubishi és egy Lancia Dedra is küzdött egymás ellen, a verseny kimenetele persze papírforma szerint alakult.

Nem így a Audi-VW párharcok. A 200-as turbók kemény csatát vívtak a VR6-okkal, csak egy elváltás vagy egy rossz rajt döntötte el a csatát. Nem szégyenkeztek a dízelek sem, egy TDI 1-es Golfot a végső győztes VR6-os Corrado csak fél autóval tudta megverni, pedig a Corri pilótája saját bevallása szerint is lukat taposott a padlólemezbe.

A fotózást szigorúan megtiltották a katonai reptér egész területén, már a bejáratnál felhívták a figyelmet a kemény házirendre. Persze élő emberrel nemigen találkozni az üres reptéren, legfeljebb csak “titkos ojjektum állhat a képek hátterében, mely a vízbő vonja ki a zokszigént”. Vagy esetleg amerikai kísérleti lopakodót kaphattunk volna lencsevégre? Nem találkoztunk eggyel sem.

Aki inkább lassabb tempóra vágyott, az a bójákkal kijelölt szlalom pályán brillírozhatott. A kifutópálya hosszon megrendezett autótoló verseny csak egyszer került megrendezésre, a jogosan kilehelt lóerők miatt. A késő délutáni eredményhirdetésre már csak azok maradtak, akik három réteg ruhát hoztak magukkal, vagy már úgy is minden mindegy alapon tűrték az egésznap tomboló szélvihart. A kitartók jutalma egy kiadós vacsora volt.

Július 5-én, szombaton újra találkozunk. Bízzunk benne, hogy akkor napsütésben autózhatunk, és a létszámmal sem lesz gond!