Jó hír azoknak, akik eddig gyengének találták a MINI Coopert és a Cooper S-t, hogy piacra dob egy erősebb változatot a cég. A gyári tuning-csomag legnagyobb előnye, hogy ugyanaz a garancia vonatkozik rá, mint a többi MINI-re.

Ki más készíthette volna az átalakítást, mint a John Cooper Works. Mind a Cooperhez, mind a Cooper S-hez készített a cég teljesítménynövelő csomagot. A Coopernél módosít hengerfejet készítettek az 1.6-os szívómotorhoz. A motorok teljesítményét első feltételként a beszívott levegő mennyisége határozza meg, ezért sportlégszűrővel könnyítették meg a motor lélegzését. A károsanyagok távozásáról sport-kipufogórendszer gondoskodik. Mindezeket pedig az új motorvezérlő elektronika hangolja össze. A végeredmény 126 lóerő és 155 newtonméter, az autó 8.9 másodperc alatt éri el a 100-as tempót, a végsebessége pedig 204 km/h.

Az igazi kihívást a cég számára a Cooper S felpaprikázása jelentette. Új a kompresszor, amely nagyobb fordulatszámmal és töltőnyomással képes üzemelni, valamint új elektronika dirigálja a motort. Így nem kevesebb, mint 200 lóerő várja a pilóta parancsait. Növekedett a főtengelyre ható forgatónyomaték is, 4000-es fordulatszám mellett a maximum 240 Nm. Mindössze 6,7 másodperc elég a kis méregzsáknak, hogy 0-ról 100-ra gyorsuljon. Rugalmasságban is igen jó a tuningolt Cooper S, negyedikben 80-ról 120-ra 5,6 másodperc alatt gyorsul fel, a száguldás pedig 225 km/óránál szakad meg.

Látványos 18 colos felnikkel ruházták fel az autókat, melyekre különösen alacsony oldalfalú, 205/40 R18-as gumikat szereltek. Az eredeti ülésekénél nagyobb comb és oldaltámaszokkal készülnek az ülések, amelyekben állítható combtámaszok is vannak. Az ülések színösszeállítása olyan lehet, mint szériában, az Easy-Entry funkció továbbra is működik, és kérhető ülésfűtés is.

John Cooper autóversenyző a 40-es évek végén hívta életre cégét, amely versenyautókat készített. Gyártottak orrmotoros Formula-2-es versenyautókat, melyben még Juan Manuel Fango is ült. Az ötvenes évek végén tértek át a farmotoros versenyautók gyártására, amikor a legnagyobbak, mint a Ferrari vagy a Maserati még farmotorosok voltak.

1958-ban Stirling Moss megszerezte az első futamgyőzelmet egy John Cooper féle farmotoros autóval. Ezután pedig Jack Brabham konstruktőr világbajnoki címet nyert a Forma-1-ben egy Cooper versenyautóval 1959-ben.

Az igazi sikert azonban a hatvanas évek hozták meg a cégnek. Ekkor kezdtek el Mini-ket átalakítani pálya és rali versenyekre. Mindez olyan jól sikerült, hogy 1964 és 67 között sorozatban háromszor is ilyen autók nyerték a Monte-Carlo Ralit, ami rendkívüli elismerést illetve ismertséget hozott a műhelynek.

A 80-as években olyan kiegészítőket gyártottak, melyekkel a hagyományos Miniket Mini Cooperré lehetett átalakítani. John Cooper 2000-ben halt meg, a céget fia Mike Cooper vezeti, aki már az új MINI megjelenésekor egy erősebb változaton törte a fejét.