1981-ben a légzsákos W126-os Mercedesekbe már vezetőoldali övfeszítőt is szereltek. Abban az évben összesen 2636 vezetőoldali légzsákos luxusautót készített a gyár. Húsz évvel ezelőtt a mainál jóval nagyobb helyet foglalt el a légzsák, de a rendszer fejlődésével a légzsák okozta kidudorodás a kormány közepén egyre kisebb lett. Ezzel a formatervezők nagyobb szabadsághoz jutottak a kormánykerék kialakításakor. 1984-ben minden Mercedes-Benz személyautóban szériatartozékká vált az övfeszítő és 1987-ben a stuttgarti székhelyű gyár extralistáján megjelenik az utasoldali légzsák. Ebben az időben ez még egyet jelentett a kesztyűtartó eltűnésével, mivel az utaslégzsák kétszer akkora méretű, mint a vezetőé. A légzsákon kívül a védőeszközt felfújó gázgenerátor is sok helyet igényelt.

A légzsák bevezetésekor még számos kérdés volt tisztázatlan annak működésével kapcsolatban. Nem süketülnek-e meg a bent ülők, hány évig működőképes a légzsák? Az hamar eldőlt, hogy senki nem szenved halláskárosodást a légzsák felfújódásakor, a második kérdést pedig 1992-ben, az egymilliomodik légzsákos Mercedes kiszállításakor, egy 11 éves autóval rendezett törésteszttel válaszolta meg a gyár. Az elsők között légzsákkal szerelt, 1981-es évjáratú, 400 000 kilométert futott Mercedes 500 SEL-t falnak ütköztetve az eredeti légzsák kifogástalanul működött. 1992-ig 10 év működési garanciát vállalta gyártó a légzsákra, 1992 után pedig 15 évre nőtt a garanciaidő.

1992-óta minden Mercedes-Benz szériatartozéka a vezető légzsákja, 1994-től pedig széria az első duplalégzsák. 1997-től a Mercedes személyautók alaptartozéka az első oldallégzsák. Az első tetőoszloptól a hátsó oszlopig érő függönylégzsák 1998-ban került be a sorozatgyártású autók világába a Mercedes-Benz E-osztályával.