Igaz, manapság nem használnak ennyi krómot a buszokon, de a formaterv napjainkban is megállná a helyét. A stílusosan Futurlinernek nevezett modellből összesen 13 darab készült. A prototípus 1939-re állt össze, az az évi New Yorki-i világvásárra. A később készült változatokat a General Motors, a Parade of Progress elnevezésű promóciós felvonuláson is bemutatták. Az USA-t és Kanadát összekötő túraútvonal 150 állomásból állt, így azt mondhatjuk, hogy a Futurlinerekbe nem kevés kilométer került. A korabeli információk szerint ugyanakkor egyet biztosan összetörtek, mert a sofőr valamilyen okból kifolyólag egy útszéli árokba kormányozta a buszt.

A jármű több szempontból is érdekes volt. A keskeny, de magas karosszéria egy távolsági autóbusz vonalait idézte, de mégsem volt az, lényegében busznak is csak jóindulattal nevezhető, hiszen utasokat nem tudott szállítani. Nem is arra volt tervezve, a Futurliner inkább bemutatójárműként funkcionált. A modell 3,5 méter magas, 2,4 méter széles és 10 méter hosszú volt. A két tengely közötti távolság 6,3 métert tett ki, ezért nagy fordulókörrel rendelkezett. Bár volt benne szervokormány, mégis  nehéz volt irányítani, mert rengeteg probléma volt a szivattyúval.

15395_Interior_Web

További furcsaság volt a rendkívül magasan, középen elhelyezett vezetőállás, melybe egy, a pedálok magasságában nyíló ajtón keresztül lehetett felkúszni. Napos idő esetén ráadásul extrém hőség várt a buszvezetőre, ugyanis a félkör alakú szélvédő rendesen összegyűjtötte a napsugarakat. A jármű hajtásáról egy hathengeres, 302ci típusú dízelmotor gondoskodott, mellyel 64 kilométer/órás maximális sebességre volt képes, igaz az 1953-tól épült változatok már ennél is nagyobb, 80 kilométer/órás sebességgel tudtak közlekedni.

4411580811_959cf6496c_b

A korabeli források szerint a karosszérián 19 különféle nagyságú felnyitható vagy kinyitható ajtó volt. Ez első hallásra soknak hangzik, hiszen rendkívül ügyesen rejtették el őket. A kocsitest középső helyén általában nagyobb demonstrációs helyet alakítottak ki, így kaphatott ott helyet tévé, rádió, illetve mikrohullámú sütő is. A középső traktus megvilágításához nem kevés áram kellett, melynek biztosításáról egy 200 kW teljesítményű Detroit Diesel generátor gondoskodott.

GM Futurliner

Egyes információk szerint még jelenleg is hét darab létezik a modellből, ami kis szériás létére eléggé figyelemreméltó, ráadásul az utolsó darab 1956-ban készült el. Értékét jól tükrözi, hogy egy tíz évvel ezelőtti aukción 4 millió dollárért kelt el egy példány belőle. Egyes Futurlinereket viszont átalakítottak lakóautóvá, de voltak olyanok is, amelyeket eredeti állapotukban újítottak fel. Egy pedig platós teherautóként született újjá.