Ismerős a táj. Pálinkafőző erjedő cefrével, hullámos cseréptető alatt bebukott vállalkozások emléke, kavargó por, csendet megtörve vakkantó kutyák. Tipikus kép Borsod és Szabolcs határán, de az egyik volt csirketelep drága kincseket rejt.

Jobban szólva álmokat, veszett elszántsággal kergetett álmokat. 
Béke Antal tudatos őrült. Tisztában van, hogy a megszokott, hétköznapi normák mentén gondolkodó ember ilyen projektbe nem vág bele, de neki már gyerekkora óta ott dolgozik a veterános vírus a vérében. Azzal pedig minden veteránt építő, felújító egyet ért, hogy ez a betegség gyönyörű és gyógyíthatatlan.
Édesapja buszos volt, ahogy testvére is, Ikarusok között nőtt fel, lakatos szakmát tanult, öt évig volt a Volánnál sofőr, majd fuvarozó céget alapított. Az első németországi megrendelés négy éve érkezett, azóta a “Volán Csirketelep” felkerült a buszos, veterános térképre.

A videóból kiderül, honnan indult, hova tart a Csirketelep

Legnagyobb sikert idén a Bad Belzig városában tartott IV. Nemzetközi Ikarus Találkozón ért el a polgári csapat. Az első díját kapta meg a Légi-közlekedési Kulturális Központ (LKK) Malév színeket viselő Ikarus 250 luxus autóbusza.

A magyar pusztában támad fel Ikarus 1

A két “csapat” együttesen mutatta be nemzetközi porondon munkájuk gyümölcsét, amely a legszebb és ráadásul legmesszebbről érkezett autóbusznak járó serleggel jutalmaztak.

Béke Antal bárkinek inspiráló példa lehet, aki ki akar törni a mindennapi mókuskerékből. Kemény munkával, megszállott kitartással, elhivatottsággal, és egy csipetnyi őrülettel ott is az álmainknak élhetünk, ahol más csak a kilátástalan pusztát lát.

A polgár határában működő telepen tízen dolgoznak a veterán gépek feltámasztásán, reggel fél 6-kor kezdenek, a munkaidő hivatalosan délután 5-ig tart, de gyakori a túlóra, a csapat szakértelmén csak elhivatottságuk mutat túl.

Az első szerzemény, az öreg Robur, mellette letakarva egy végtelen ciklusba került projekt.

Jelenleg 70-80 teherautó, busz, katonai mentő áll a telepen. Ikarus, Csepel, IFA, Robur, ritkábbnál ritkább kivitelek, többek között egy Csepel D-710-es, Ikarus fülkével szerelt tűzoltóautó, amelynek tényleg kijárna egy járműmúzeum kiállítóterme.
Aki közelebbről szeretné látni a Csirketelepen feltámasztott magyar járműveket, annak a következő hétvégén Polgár felé kell vennie az irányt, mivel idén is megrendezik az Ikarus, Csepel és veterán járművek találkozóját. A főnap augusztus 29., azaz szombat, különjárat indul Egerből, Budapestről, Debrecenből, a rendezvénnyel kapcsolatban minden részlet megtudható a Facebook esemény hírfolyamából.
A magyar pusztában támad fel Ikarus 2

Aranyi Péter, házi szakértőnk gondolatai a videóról

Van néhány Ikarus 55-ös is, melyet a köznyelv “bözsibuszként” ismer, ezek egy időben nagy számban közlekedtek a hazai volánoknál, de a KGST-országokba is exportáltak belőlük. Ez az egyik legnépszerűbb típus az oldtimerek terén, ez alatt azt értem, hogy ezt újítják fel a buszfanok a legszívesebben, ebből van a legtöbb megmentett példány.

Ex-BKV-s Ikarus 260-as, de akad ex-miskolci busz is a csirketelep udvarán, valamint egy Ikarus 280-as ex-Hajdú Volános csuklós busz is. Az általa említett Ikarus 256-os a 200-as széria egyik legnépszerűbb típusa volt, közel 23 ezer darab készült belőle magyar, orosz, NDK-s és lengyel exportra.

Annyit még hozzátennék, hogy a buszfelújítás nagyon drága dolog, ha valaki nem annyira jártas benne, így a lengyelek sikertelenségét valahol megértem. Ha nem értesz a fényezéshez, ha nem tudod, hogy kell egy karosszériát helyreállítani, ha nem tudsz lemezelni, illetve ha nem értesz az erőátviteli rendszerekhez, akkor kb. ennyiféle szakembert kell megfizetni.

A fényezésre egy Ikarus 31-es esetében kapásból egymilliót mondanak, a régi korabeli üléseket pedig nagyon nehéz reprodukálni, mert kezdenek már kihalni azok a szakik, akik ehhez értettek. A régi cuccokhoz kevesen értenek már idehaza, pl. a Csepel-motoroknál doktorként tekintenek Wamzer Jánosra, aki akár Szlovákiából is hoz neked olyat, ami jó lehet a buszba, de ez is költség ugyebár. Általánosságban elmondható, hogy olcsó megvenni a bontóra váró buszt, de drága felújítani.

Antal körülbelül annyi buszt szedett össze, hogy ehhez iszonyat nagy csapat kellene. Igaz, hogy ha eladná a felújított buszokat, akkor egyenként 10-25 milliót is kérhetne értünk, mert a német piacon van akkora kereslet most a régi buszokra, hogy meg is vennék.