A MÁVAG által gyártott  N26/38-as típusú buszok számtalan újítást hoztak a főváros életébe. A korábbiakkal ellentétben ugyanis ezek voltak az első acélvázas autóbuszok Budapesten. Mindamellett ekkortájt alakult ki a Vitézy-korszakig használt kék-szürke (kezdetben kék-fehér) fényezés is. Az új MÁVAG-buszokon a krémszín helyett már szürkét, majd ezüstöt alkalmaztak, de ugyancsak ezüstre festették a sárvédőket is.

A jellegzetes formavilágot képviselő Harcsák elődei a szintén a MÁVAG által gyártott N26/36 típusjelű buszok voltak, melyeket szögletes karosszériájuk miatt leginkább koporsóként emlegetett a pesti köznyelv. A furcsa becenév leginkább az autóbuszok formájának volt köszönhető, melyek valóban a hagyományos koporsók alakjához voltak hasonlíthatók. Érdekesség, hogy sok évtizeddel később, az ezredforduló után ismét forgalomba állítottak ilyen alakú buszokat Budapesten. A fővárosban alvállalkozóként tevékenykedő VT-Transman Alfabusz Localóinak azonban nem sok köze van a második világháború előtti buszokhoz.

A "Harcsa" elődje, a koporsó formájú MÁVAG N26/36 típusú busz

Az első Harcsa-sorozat 1938-ban érkezett a fővárosba és a járművek még az N26/38-as típusszámot viselték. A következő vásárlásoknál viszont már az N26/39-es, valamint N26/40-es típusszámmal vették állományba őket. A főváros kezdetben 39 darabot vásárolt belőlük 1938-ban, de következő évben további 40 érkezett.

Érdekesség, hogy 1941-ben egy fontos változtatást kellett a Harcsákon végrehajtani. Ebben az évben ugyanis a főváros áttért a jobb oldali közlekedésre, és mivel addig az autóbuszok ajtaja a bal oldalon volt, ezért ekkor az összes járművet át kellett alakítani jobboldali-ajtósra. A buszokat üzemeltető Székesfővárosi Autóbusz Üzem (SzAÜ) ezekben az években a kis forgalmú vonalakra szánt, úgynevezett “Kisharcsákat” is vásárolt. A MÁVAG N2h/39 és N2h/40 típusszámot viselő autóbuszokat azonban idővel sínautóbuszokká alakították át, mivel a háború miatt egyre inkább elhatalmasodott a főváros közlekedésén a gumiabroncs-hiány.

A kis-forgalmú vonalakra a főváros "Kis-harcsákat" , vagyis MÁVAG N2h/39 és N2h/40 típusú buszokat vásárolt

A második nagy világégés után szinte egyáltalán nem maradt a fővárosnak üzemképes autóbusza. Ez nem csak a harcoknak volt köszönhető, hanem annak is, hogy a Harcsákat gyakran sebesültszállító járművekként is bevetették a frontokon, így 1941-42 után viszonylag gyorsan apadni kezdett a budapesti buszállomány.

A háború után megkezdték a sérülten fellelhető autóbuszok összegyűjtését és lehetőség szerinti üzemképessé tételét, ez azonban évekig tartott. A megjavított járművek végül fokozatosan újra forgalomba álltak és még évekig szolgálták a budapesti utazóközönséget.