Bár a hetvenes években az Ikarus a világ negyedik legjelentősebb buszgyártója volt, mégis maradt kapacitása az egyedi igények kielégítésére. 
Jó példa erre a Magyar Rádiónak 1979-ben gyártott egyedi kialakítású 260-as, melynek homlokfalán a 256-os típusszám virít. A jármű egy sajátos vegyítése a 256-os távolsági, valamint a 260-as városi modellnek, rendeltetése azonban kifejezetten egyedi volt. A buszos szakma ugyanakkor 260.MR típusszám-jelöléssel könyvelte el, így valószínűsíthető, hogy gyári adattábláján eredetileg is ez a jelölés szerepel.

Rába szívódízel
A 10,5 méter hosszú, 2,44 méter széles és 2 méter magas buszban eredeti, Rába D2156 HM6U-s motor található. Az erőforrás akkoriban a 260-asokhoz kínált szériatermék volt. A közvetlen befecskendezéses, soros hathengeres szívódízel motor hengerűrtartalma 10 350 köbcentiméter, teljesítménye pedig 220 lóerő (141 kW). Az erőforráshoz ötsebességes, magyar gyártmányú ASH váltó csatlakozik, melyet sokan csak “toronyváltóként” ismernek.

Kétszárnyú hátsó ajtó
A trilextárcsás autóbusz kétajtós kivitelű, mindkét lengőajtó a testvérmodellből, az Ikarus 256-osból származik. Sajátossága, hogy az első ajtó üvegezése elhúzható kivitelezésű, mely így szokatlan hatást kelt egy szimpla 260-oshoz képest. A jármű hátulján egy  kétszárnyú, kifelé nyíló ajtó található. Érdekesség, hogy a sorozatban gyártott Ikarus 260-asokhoz képest a hátsó lámpákat egymás fölé helyezték el. A kényelmesebb rakodás érdekében a hátsó lökhárító közepét fellépővé lehet alakítani, sőt a csatlakozósávok és kábeldobok is ezen a részen hajthatók ki.

Átjárható belső tér
Az utastérben kialakítottak egy úgynevezett hátsó technikai teret, mely a jármű végétől számolva nagyjából 1-1,5 méter hosszú. Ezután következik a stúdió, majd a vezetőfülke, a helyiségek közötti átjárást ajtók biztosítják. A zavartalan munka érdekében a válaszfalakat hangszigetelésekkel látták el. A jármű teteje dupla lemezelésű  annak érdekében, hogy a rádióadásban ne keletkezzenek különféle interferenciás zavarok. A vezetőfülkében a sofőrön kívül egy személy utazhatott, az ő ülése ugyanolyan, mint a 256-osok utaskísérőié. A bordó-fehérre fényezett buszba élete során 120-150 ezer kilométer került, jelenlegi sorsa azonban sajnos ismeretlen.