A Lihacsov Autógyár (ZiL) 1980 és 1991 között gyártotta azt a rendőrségi csapatszállító járművet, melyet főként a terepen történő speciális feladatok végrehajtására használtak. Különleges képességeinek köszönhetően fő bevetési célja a Földre visszatérő asztronauták felkutatása és szállítása volt. A “Kékmadár” névre keresztelt 4906-os, valamint a 49061-es modellből mindössze 20 darab készült az egykori Szovjetunióban.

A Kékmadarat sima csapat-, valamint teherszállító kivitelben is gyártották, ugyanakkor a főbb méreteket tekintve mindkét változat ugyanazokkal a paraméterekkel rendelkezett. A ZiL 4906-os 9,25 méter hosszú, 2,48 méter széles és 2,94 méter magas volt, tengelytávolsága 2,4 métert tett ki.

Az üvegszálas karosszériával ellátott jármű első és hátsó tengelye kormányozható volt, ennek köszönhetően mindössze 10 méteres fordulókörrel rendelkezett, ami egy normál személyautóéhoz hasonló. Ha pedig a szükség úgy hozta, a gumiabroncsnyomást a vezetőfülkéből lehetett szabályozni, ami jól jött, hogy laza talajon is előrejuthasson. Ilyen rendszert használtak korábban a Dakar-rali versenyzői is.

A közel két tucatnyi legyártott Kékmadár tömege 9600-11 880 kilogramm között volt, töltési súlyuk pedig nem haladta meg a 3400 kilogrammot. A hatalmas járművet kétféle motorral, ZIL-508.10-as, V8-as, 150 lóerős benzines erőforrással, valamint ZIL-0550.30-as dízelmotorral szerelték.

A gyártó mindkét motorhoz 5+1 sebességes manuális váltót társított. A ZiL-4906 maximum 80 kilométer/órás sebességre volt képes, vízben pedig 8-10 kilométer/órás tempóval tudott közlekedni. A nem szárazföldön történő közlekedést két darab propeller is segítette. Egyenetlen terepen ennél nagyobb, mintegy 20 kilométer/órás átlagsebességre volt képes.

A Kékmadár nemcsak az alacsony darabszám tekintetében volt kuriózum, hanem nemzetközi összehasonlításban is. Nem túlzás azt állítani, hogy a jármű az akkori viszonyokhoz képest olyan technikai tudással rendelkezett, melyet nem szívesen adott ki volna ki a kezei közül a Szovjetunió.