A még most is csodálatraméltó tűzoltóautó a formatervét a Csepel ’50-es és ’60-as években gyártott típusaitól örökölte. A D-710 típusszámot viselő jármű sorozatgyártása 1959-ben kezdődött a Csepel Autógyárban. A különleges felépítménnyel ellátott teherautó gyártását egy 1957-ben kifejlesztett nagy teherbírású alváz tette lehetővé. Ebből a kivitelből nem sok példány maradt fenn, a fenti képen látható tűzoltóautót mégis sikerült eredeti állapotában megőriznie egy hazai magánszemélynek, így minden olyan kialakítás megmaradt a járművön, ami a maga korában szokatlannak számított.

Ilyen például az örvényszivattyú legénységi fülke alá történő építése, vagy a gépjárműfecskendő szívócsonkjának a lökhárító bal alsó részébe ágyazása. Utóbbi megoldás miatt egyébként kicsit azt a hatást is kelheti a jármű, mintha az egyik ködlámpája hiányozna, holott valójában nem erről van szó. Érdekesség, hogy a későbbi változatoknál a mellső nyomtávot 1855 milliméterről 2013 milliméterre növelték, ami lehetővé tette a szélesebb konstrukciók összeszerelést.

A vízhűtéses, 145 lóerős (108 kW) négyütemű, hathengeres dízelmotorral legfeljebb 78 kilométer/órás sebességre volt képes a jármű. Persze a maga korában ez szép teljesítménynek számított, főleg, hogy meglehetősen nagy puttonnyal, mintegy 5000 literes víztartállyal rendelkezett. Összehasonlításképpen egy 1967-től kezdve gyártott Zil-131-es csak alig közel feleekkora, 2400 literes tartállyal volt felszerelve.

A Csepel D-710 további erénye a tágas fülke, mely 1+8 személy szállítására alkalmas. A teherautó elején nem véletlenül szerepel a korabeli Ikarus logó. Ezekhez, valamint szinte az összes Csepel teherautóhoz egészen a ’60-as évek végéig az Ikarus szállította az alumíniumból készülő felépítményeket. Az együttműködés mégsem a hazai haszonjárműipar felvirágzását eredményezte, annak ellenére, hogy a Csepel ontotta magából a tűzoltóautókat.

A Csepel D-750-es kukás felépítménnyel

1960 márciusában a KGST tehergépkocsi és autóbusz gyártásszakosítási munkacsoportja kiadta ukázba, hogy Magyarországon a 3,5-5 tonnás tehergépkocsik és az 5-7,5 tonna közti különleges járművek gyártását be kell szüntetni, s helyette az “összes népi demokratikus ország szükségletét biztosító autóbuszgyártásra kell szakosítani”. A vállalat helyzete ezzel eléggé nehézzé vált. Az Ikarus a direktívának megfelelően felfuttatta busztermelését és leállt a fülkék beszállításával.

A Csepel Autó többéves kísérletezés után a lengyel Star és Jelcz teherautógyáraktól beszerzett fülkék mellett kötött ki, végül 1992-ben csődbe ment. Az ilyen épségben fennmaradt magyar veterán járművek viszont büszkén hirdetik az utókornak, volt olyan időszak is a történelemben, amikor a vas- és az acél országa voltunk.