A tegnapi napon (március 17-én) Oroszország független államként ismerte el a Krímet, és az erről szóló rendeletet Vlagyimir Putyin hétfő este írta alá. Ehhez a lépéshez a jogalapot az oroszok szerint a krími népszavazás teremtette meg, azonban világ nagy része nem tekinti legitimnek a népszavazás eredményét, amit az orosz katonák által megszállt területen tartottak.
De legyen elég ennyi az aktuális politika helyzetről, inkább olyan mederbe terelem a témát, ami sokkal jobban érdekelhet titeket, hiszen autós oldalt olvastok, nem politikait. A minap rábukkantam néhány igazán remek fotóra az Oroszországi Föderáció Fegyveres Erőinek egyik legádázabb harcjárművéről, amitől joggal retteghet bármilyen ellenséges haderő.
A Mszta-SZ önjáró tüzérségi löveg – vagy önjáró tarack -, nevét a 414 kilométer hosszú Mszta folyó után kapta. Élőerő, objektumok, páncélozott és egyéb harcjárművek, illetve tüzérségi alakulatok mélységi leküzdésére szolgál, hadosztály szinten. Ez a hivatalos katonai megfogalmazás zene a férfiember fülének. 
A Szovjet Hadsereg Védelmi Minisztériumának Rakéta és Tüzérségi Eszközök Főcsoportfőnöksége az 1980-as évek elején adott megbízást a szverdlovszki (ma: Jekatyerinburg) Uráli Közlekedési Gépgyár (UZTrM) tervezőirodájának a 2SZ3-t leváltó új önjáró löveg kifejlesztésére. 
A tervezés Jurij Tomasov főkonstruktőr irányításával folyt, az UZTrM a lánctalpas alváz fejlesztéséért és a rendszerintegrációért volt felelős. A tüzérségi rendszer fejlesztését a tulai KBP tervezőiroda, a torony- és lövegmozgató rendszer tervezését a volgográdi OKB2 tervezőiroda végezte. 1989-ben állították hadrendbe a  2SZ19 Mszta-SZ-t, a nyilvánosság számára pedig 1992-ben mutatták be Zsukovszkijban. Alváza a T-80-as harckocsitól, dízelmotorja a T-72-es harckocsiból származik, ami V12-es hengerelrendezésű dízelmotor, brutális, 840 lóerős teljesítménnyel. A T-72-es a Magyar Honvédség kötelékében is megtalálható. 
Fő fegyverzete a 2A64 jelzésű 152 milliméteres, hosszú csövű tarackból áll, mely osztott lőszert tüzel. A löveg csőszájfékkel és füstgázelszívóval van felszerelve. Másodlagos fegyverzete egy, a lövegtorony tetején elhelyezett, 12,7 mm-es NSZVT légvédelmi géppuska, melyet a parancsnok távirányítással vezérelhet. Ezen kívül helyet kapott még a torony elülső részén, jobb és bal oldalon 3-3 db ködgránátvető. Nyolc Mszta-SZ járműből álló üteg egy perc alatt 3 tonnányi lövedéket képes a célpontra zúdítani, majd percek alatt továbbállni a következő tüzelési ponthoz, elkerülve az esetleges válaszcsapást.
A páncéltest és a torony hegesztett acélszerkezetű, mely védelmet nyújt kézifegyverektől, illetve repeszektől és aknáktól. Az önjáró löveg fel van szerelve tolólappal, hogy előkészíthessen tüzelési pozíciókat, illetve hogy leküzdjön terepakadályokat. A toronyban helyet kapott egy AP-18D típusú, 16 kW teljesítményű gázturbinás fedélzeti segédhajtómű, amely (-50-től +50 Celsius-fokig) a motor leállítása után is biztosítja a fedélzeti rendszerek energiaellátását. Az alapfelszerelés tartalmazza a teljes körű nukleáris, biológiai és vegyi védelmet, füstgenerátort, illetve az éjjellátó rendszert a vezető részére. Maximális sebessége úton 60 km/h, terepen 25 km/h, hatótávolsága durván 500 km.
forrás: Wikipédia