Múlt hét csütörtökön Vrbovecben jártunk, ahol a NABI Sirusok horvátországi bemutatójára került sor. Általában egy ilyen eseményről csupán sajtóhírt kapunk, esetleg külön utazás keretében, jobb esetben magával az autóbusszal juthatunk ki a rendezvény színhelyére. Most azonban egy különleges lehetőségnek köszönhetően engem kértek fel, hogy elvigyem az egyik autóbuszt a Zágrábtól 45 kilométerre fekvő horvátországi kisvárosba.

Kaposvárról, a Compobus gyárából indultunk, mivel mind a városi, mind a helyközi Sirius székhelye a városban található. A sárga-kék városi jármű a Kaposvári Tömegközlekedési Zrt. tulajdonában van, míg a zöld-fekete helyközist a Kapos Volán birtokolja. Indulás előtt nekiálltunk hát az útvonaltervezésnek, amihez a számítógép két itinert ajánlott Kaposvár és Vrbovec között. A gyors Nagykanizsa felé vezetett az autópályán, letenyei határátlépés után, Zágráb előtt lehajtva 195 kilométerre becsülve a két és fél órás utat, míg a rövid ugyanennyi idő alatt, 150 kilométeres úton is eljuttatott volna a célhoz, ha a berzence-golai átkelőt választjuk.

Nem volt könnyű dolgunk a választással, mivel Horvátországba a kabotázs fuvarok (külföldi buszok belföldi induló és célállomással szervezett útjai) ellenőrzése miatt Interbus menetlevél szükséges, amit ugyan előre kiváltottunk a budapesti közlekedési hatóságnál (máshol nem is lehet), ám nem tudhattuk, hogy mit kérnek majd a határon. Mivel az Interbus megállapodás szerint a saját számlás különjáratok mentességet élveznek, fontos volt, hogy jó határátkelőhöz menjünk. Merre hát? A golai átkelőt tapasztalt kollégáink nem javasolták, pont a különjárat belső számlás jellege miatt, Letenye felé pedig a városi busz 70 km/h-s sebességkorlátozása miatt nem akartunk menni, mivel az autópályán ezzel csak fennakadást okoztunk volna, míg időt semmiképp sem nyerünk. Maradt hát a barcsi határátkelés, ami utólag jó választásnak bizonyult.

A horvát nyelvű meghívó és az Interbus menetlevél

Odafelé szinte végig forgalom nélküli utakon haladtunk a Kaposvár, Szigetvár, Barcs, Virovitica, Bjelovar, Vrbovec vonalon, aminek horvátországi szakasza eléggé dimbes-dombos és tele van sebességkorlátozó táblákkal. Mivel azonban számunkra 70 volt a kívánt sebesség, ez nem zavart túlzottan. A két busz és a három személyautó, a városi Siriushoz igazodva négy óra alatt tette meg a közel 200 kilométert. Szerencsére pihenő nélkül, a négy és fél órás engedélyezett vezetési időn kényelmesen belül maradva, egyhuzamban hajthattunk végig.

NABI Sirius, mint áruszállító

Másnap a horvát közlekedési társaságok és a zágrábi reptér vezetői, továbbá a környező települések polgármesterei, valamint a buszos témában érdekelt szakemberek és újságírók előtt kezdődött a NABI Siriusok bemutatása. Mindaz az információ, amiről mi már annyit hallottunk, számukra még újdonságnak számított, így a járművek érkezését meglepően nagy érdeklődés fogadta. Ám nem csak a vásárlás nem túl konkrét vágya hajtotta a bemutatóra a látogatókat, hanem többen is a munkahelyteremtés lehetőségét vélik meglátni a NABI-val kialakított jó kapcsolatban. A rendezvényt szervező, magyar származású üzletember leghőbb vágya, hogy a horvátországi eladások felfuttatásával Vrbovecben is gyárthassanak NABI Siriusokat. Egy bizonyos darabszám után erre hajlandó is lenne a NABI, amely határszám elérését kíváncsian figyelem.

Vrbovec akár ezt a gyártelepet is odaadná a NABI autóbuszok gyártásához

A rendezvény végeztével az odaúton a városi által, azaz általam szállított kellékeket a helyközi buszra hátrahagyva, üres járművel, egy személyautó kíséretében vágtam neki a visszaútnak. Hazafelé kikerültük a kanyargós szakaszokat, így a Vrbovec, Đurđevac, Virovitica, Barcs, Szigetvár, Kaposvár útvonalat választottuk. Errefelé település településbe ér, ezért majdnem a határig folyamatosan házak közt haladtunk. De az út, bár szűk, mégis kevésbé kanyargós és dimbes-dombos, mint az odafelé választott, ráadásul a 70-es táblát még lakott területen belül is mindenhol kihelyezték. Haladtunk is tempósan, miközben néhány személyautó, egy kamion és egy 7,5 tonnás kisteherautó is megunta a szabályos közlekedést, így ezek az első adandó alkalommal megelőztek minket, majd a távolban lassan eltűntek előttünk a szűk aszfaltcsíkon.

Az alpolgármester érdekeltségébe tartozó posztjugoszláv irodaépület

A forgalommentes határon ugyanúgy, mint odafelé, visszalépéskor sem volt probléma. Az átlépést 5-10 perc alatt lebonyolítottuk, miután a vámos hölgynek az oldalajtók felnyitásával bizonyítottam, hogy egy városi buszban nincs ládatér, az állófűtés kályhája pedig gyári tartozékként nem vámköteles. Végül is a hazaút a sima átkelésnek és a jobb tempónak köszönhetően nem egészen három órába telt, ráadásul a KT Zrt. telephelye előtti benzinkút számlálójára is jó hatással volt az egyenletes haladás.

Öltönyös érdeklődőkben nem volt hiány

Végeredményben 471 km megtétele után három kattanásig töltve, 78,36 liter gázolajat sikerült tankolnom, ami 16,7 literes átlagot jelent. Ez még a körülményeket figyelembe véve is jó eredménynek számít. A tankolás után betolattam a kék-sárga Sirius jól megszokott helyére, beírtam a kilométert a járműkönyvbe és átadtam a buszt gazdáinak, akik pénteken már újra Kaposvár útjain szállíthatták, az immár horvát barátokkal is büszkélkedő járművel az utasokat.