Sosemvolt Volga 2004-ből. Vezettük

Teszt: Volga 31114

Szerző: Rácz Tamás levél küldés 
Dátum: 2013.10.14. 15.00

Nem tudom, mi vitte rá a kollégákat a szerkesztőségben, hogy használt Volgák után kutakodjanak az interneten, de valahogy kiszúrtak egy

Nem tudom, mi vitte rá a kollégákat a szerkesztőségben, hogy használt Volgák után kutakodjanak az interneten, de valahogy kiszúrtak egy hirdetést, amitől aztán nem volt többé nyugovásunk. Fel is hívtuk a tulajdonost, bemutatkoztunk, és megkérdeztük, kipróbálhatnánk-e a járművet. Hogyne, mondta ő, és a kocka el volt vetve.

Bemelegítésnek íme a típus történetét bemutató apróhirdetés szövege, amit a tulajdonos olyan alaposan megírt, hogy nincs mit hozzátenni:

“A GAZ gyár egy olyan autót szeretett volna gyártani, ami teljesen egyedi megjelenésű, és semmi mással sem keverhető össze, ugyanakkor mégis emlékeztet a legendás M-21-es Volgára. Hosszas tervezés után született meg a GAZ-3111-es típus. A tervezők rendkívül korszerűre tervezték (például már 1994-ben LED-égőkből álló féklámpákat és pótféklámpát terveztek az autóra, ami aztán meg is valósult).

A kocsit elvileg forgalomba lehet helyezni, de nem lesz egyszerű mutatvány

Már a gyártás beindulás előtt(!) sokan kaptak állami kitüntetést az autó formatervéért, és jelentős hitelt vettek fel a sorozatgyártás beindítására az Európai Fejlesztési Banktól – amit sikerült is elkölteni, de valami másra. 1998 karácsonyán kézi összeszereléssel elkészült 4 példány, aztán hosszú kihagyással, szintén kézi összeszereléssel készült további kb. 380-400 példány. Az autót meg lehetett rendelni az orosz autószalonokban, de rendkívül drágán. Az ár irreális volt, mert a korszerűre tervezett műszaki tartalom valahogy elillant, mire a gyártás 1998-ban elkezdődött. Gyakorlatilag csak a karosszéria és az ehhez a típushoz tervezett korszerű első futómű maradt meg a tervekből.

A váltó, a hátsó futómű 30 éves konstrukció, és a motor sem igazán új, mert az akkor nagy tömegben gyártott Volgák 2,3 literes, 16 szelepes, központi befecskendezéses motorját tuningolták fel 2,5 literesre. (A Magyarországon is közismert M24-es Volgák karburátoros motorját 1996-ban építették be utoljára szériában gyártott Volgába, a GAZ-3110 és a GAZ-3102-es típusokba.) Az érdektelenség miatt 2002-ben felfüggesztették a megrendelés lehetőségét, és a következő évben kivették a gyár kínálatából. Azonban 2004-ben még egy példány készült az én egyedi megrendelésemre, a gyár egy hivatalos összeszerelő üzemében, és ezt kínálom most eladásra!

Ebben az autóban már lambdaszondával vezérelt, katalizátoros motor van, némileg módosított motorvezérlő elektronikával, hengerenkénti befecskendezéses az injektoros rendszer. Emiatt a motor kódszáma is módosult (ZMZ-40522.10). Kis mértékben módosították a váltó áttételeit és egyedi kardántengely készült kifejezetten ehhez az egy példányhoz. Ez a példány a GAZ-31114 típusszámot kapta. Ez a legelső Volga az összes gyártott típus és példány közül, amiben lambdaszonda és katalizátor található!

Kicsit nagy az a hátsó lámpa, de amúgy szemnek tetszők az arányok

Az autónak nincsenek gyári papírjai, egy német kereskedő közreműködésével vásároltam, de az autó természetesen az EU-ban vámkezelt, és számlám van a vásárlásáról. Csak egyedi bevizsgálás és engedélyeztetés után helyezhető forgalomba. Az összeszerelése sok kívánni valót hagy maga után, mert ennél a példánynál nem törekedtek ezen a téren tökéletességre, hogy úgy mondjam. Gyakorlatilag akkor lehetne egy gyönyörű autót varázsolni belőle, ha valaki darabjaira szedné és újra, sokkal gondosabban összerakná, mert az illesztések nagyon csúnyák és felületesek. Ezek a képeken nem látszanak. Az autót igazi különlegességre vágyó, ügyes kezű autószerelőnek, vagy nagy kézügyességű bütykölős embernek ajánlom! Az autó ára: 4,5 millió Ft.”

Tatabánya, kertváros, rendben tartott, korszerű házak – itt lakik most a Volga egy féltető alatt. Egy Ssangyong Rodius áll mellette, az utcán pedig egy Kia Clarus parkol a ház előtt – a tulajdonos láthatóan nem csak hobbijárműve, hanem mindennapi autói tekintetében sem a konvenciók embere. Le kell ugyanakkor szögeznünk, hogy mindkét autó kifejezetten józan, racionális választás, remek ár-érték arányú kocsik. No de hogy kerül ide akkor ez a közútra próbarendszám nélkül ki sem vihető, egyedi Volga? Bekapcsolom a diktafont, a tulajdonos elkezdi mesélni a hátteret. Érezhetően sokszor elmondott előadás ez, nem is rondítok bele: íme, a felvett monológ:

“Mindig Volga-mániás voltam, a szüleimnek is volt, édesapámnak egy M24-es Volga. Zöldséges volt, utánfutóval sok cuccot tudott hordani. Volgában nőttem fel, azon tanultam vezetni és így beleszerelmesedtem. Volt két 3102-es Volgám is, még a ’90-es években, ugye ez a szögletes lámpás, háromszelepes, amit általában szidtak, mert nem nem tudták beállítani a karburátort. Én megtanultam, hogy kell, és az enyém szuper volt. Eljárt felette az idő, ’98-ban eladtam.

Nagyon széles az utastér, a helykínálat felső-középkategóriás

Vettem korszerű autót, azzal jártam sokáig, és 3-4 év múlva feléledt bennem, hogy kéne venni hobbiból egy Volgát. Akkoriban, 2004-ben az interneten olvastam egy hírt, hogy az akkor éppen gyártásban lévő Volga típust felújította a gyár, és elkezdtem alaposabban utánanézni, hogy milyen Volgát is építettek. Rátaláltam egy német honlapra, ahol egy német személy a 3111-es Volgát hirdette.

Erről a típusról már hallottam, ’98-ban gördült ki az első példány a gyárból és 2001-ig úgy volt, hogy sorozatgyártásba kerül. De aztán nem került. És 2004-ben ez a német illető ilyen Volgákat kínált eladásra. Felvettem vele a kapcsolatot, írta, hogy két példányt ajánlottak neki fel orosz partnerei, gyári, vadonatúj autót, ezek közül az egyiket megvehetem, ha akarom.

Nem volt olcsó, hosszas vacillálás után az egóm győzött, hogy egy ilyen autót birtokolni szeretnék. Megrendeltem tőle, 28 ezer euróért (2004-ben nagyjából 250 forint volt egy euró – a szerk.). Úgy egyeztünk meg, hogy Németországba elviszi, ott forgalomba helyezteti és úgy veszem meg majd én. Mindez akkor volt, amikor még nem léptünk be az EU-ba, hozzánk nem lett volna mód importálni ezt az autót. Viszont már tudtuk, hogy pár hónap múlva belépünk az Unióba és utána már be lehet hozni majd a kocsit, EU-n belülről.

Odaadtam egy jelentős előleget az illetőnek; közben megtudtam, hogy ő is egy megszállott. Banki alkalmazott volt és belebolondult az orosz autókba, az volt az elképzelése, hogy ezt a típust Németországban elkezdi forgalmazni. No, aztán később kiderült, hogy én voltam az első és egyetlen vevője. Átvette az előleget, elment Oroszországba és küldött szép fényképeket az autóról. De azt is írta, hogy sajnos átvágták.

Méretek

Az a két példány, amit neki újként ajánlottak fel, használt volt, csak nagyon jól felújították őket. A mi szerződésünk viszont arról szólt, hogy új autót szerez nekem. A felújítottakat nem merte megvenni, de ott, a gyárban felajánlották neki, hogy van még a raktárban alkatrész, 6-8 karosszéria, sok egyéb, amiből egy példányt még összeszerelnek. 2002-ben készült el az utolsó a tesztszériából, ez pedig 2004-ben történt. Ő nagyon megörült, hogy még egy utolsó utáni példányt tud nekem szerezni, azt gondolta, hogy én is örülni fogok – örültem is!

Telt-múlt az idő, kiderült, hogy nem olyan egyszerű ez a dolog. Ilyen alkatrész nem volt, ezt nem sikerült beszerezni. Aztán volt egy pont, amikor a németet hívták, hogy mehet, kész az autó – de nem egészen volt ez így, ő pedig ott ragadt két hetet. Két hét után mondta, hogy ő nem vár semmire, beült az autóba és elindult vele Németországba. Kiderült az is, hogy bár ez a hely, ahol összeszerelték, a gyárral kapcsolatban van, hivatalos tuningműhely, de gyakorlatilag egy garázs, egy sufni. Ami pedig nem volt nekik már vadonatúj alkatrész, azt valamilyen sérült vagy bontott autóról vették le. Így aztán van néhány hiányosság és kicsit szedett-vedett az összeszerelés.

Amíg a kereskedő eljutott Németországba, a fejére esett a tetőkárpit, az ajtók majdnem leestek, elektromos dolgok nem mind működtek, majd megfagyott. Így utólag, ahogy rekonstruálom az eseményeket, nem átvágni akart, csak nem ismerte az orosz viszonyokat. Valakinek előre odaadta az autó árát, ők meg ezután már nem törték magukat, hogy egy minőségi kocsit adjanak.

Tipikus orosz szokás a medve bőrére történő előre ivás: az igényes prospektus már elkészült a sorozatgyártásba nem került típushoz

Végül nem sikerült Németországban forgalomba helyezni, nincsenek meg a gyári papírok sem, aztán húzódott az egész procedúra – eljutottam arra a pontra, hogy vagy visszakérem a pénzt, pereskedni kezdek, vagy elhozom az autót úgy, ahogy van. Elmentem megnézni a kocsit, kicsit kétségbeestem. Lelki szemeim előtt egy extra-szuper luxusautót láttam, és hát ugye. Végül úgy döntöttem, nem állok neki pereskedni Németországban, nem terhelem az ügyletet még további költségekkel, elhozom az autót így, ahogy van, és majd lesz vele valami.

Költöttem ugyan rá valamennyit, de most úgy döntöttem, nem költök többet – inkább eladom, nem lelem benne most örömömet, inkább a vállalkozásomat szeretném fejleszteni.

Aki megveszi tőlem ezt a Volgát, abban biztos lehet, hogy egy olyan autót kap, amiből egyetlenegy van az országban, sőt, a világon. Ebben a 2004-ben legyártott példányban más áttételű váltó van, egyedi kardánkeresztet gyártottak hozzá, más a motor vezérlőszoftvere. Külön altípus-számot is kapott: 31114.”

Körbejárjuk az autót, megnézzük a motorteret. Rendesen, hosszában áll a szép nagy blokk, a motortömb és közvetlen környezete igényes, átgondolt tervezést mutat, de a periféria felé haladva egyre esetlegesebbek a megoldások. Szenzorok csatlakozó kábelek nélkül, toldások, tessék-lássék rögzítések, a legszebb pedig a falapra eszkábált, Szgyelano v rosszii feliratú biztosítékdoboz.

Az egyedi gyártás, a prototípusság mindenütt érezhető. Kézzel kivágott műanyagok, kézzel szegett kéderek, tömítések kuszálják össze az amúgy egységesnek és stílusosnak szánt külső-belső dizájnt. Pedig a lemezek formázása elegáns, jellegzetesen orosz és még márkahagyományai is vannak: a hátsó kerék előtti domborításon észrevenni az M21-es formai örökségét. A fényszórók, a LED-es hátsó lámpák, az első indexcsíkok stílben messze megelőzik tervezésük korát, a díszlécek krómozása viszont porlik, a menőnek szánt dupla kipufogó-kivágás hátul vak lemezre néz. A vékony szóló cső póriasan konyul le baloldalt. A ködlámpafészkek üres lyukak, a gyári alufelnik mögött hátul kissé nyomasztó a jókora fékdob.

Impozáns a fehér, lyuggatott bőrrel burkolt kormány, fenséges a hátsó ülések puhasága, az óriási tér. A ’90-es évek Fordjaiból ismerős műszerek, bajuszkapcsolók, nem beszélve a vezetőülés képtelenül darabos állítókarjairól viszont jelzik, hogy még lett volna finomítani való a tervezésben. Az egyedi készítés nyomai szívmelengetőek, ha alulról nézzük meg a jókora motorháztetőt., látjuk: kalapáccsal domborították formára a lemezt. Szinte látom a micisapkás, kantáros nadrágos Ivánt: dagadó izmai alatt ég a munka a Gorkij Autógyár csarnokában. Sokkoló viszont az orosz nemtörődömség megnyilvánulása abban, ahogy a pótkereket egy rozsdás, részegen hegesztett, a padlólemezre lecsavarozott tartón bevágták a csomagtér közepébe, nyilván a fent említett sufniban.

Mesteri a futómű hangolása, a hátsó merev tengely sem érezteti negatív hatásait

Váltunk még pár szót, majd a tulajdonos nyújtja felém a kulcsot: parancsoljon. Megtisztelő a bizalom, óvatosan is bánok az autóval. Indulunk, megyünk, vezetem, fotózom, és most elmesélem, milyen érzés volt körbetapogatni, használni ezt a ’94-ben tervezett, 2004-ben épített Volgát, ami 2013-ra alig 11 ezer kilométert futott.

Fura.
 
Hosszasan búg az AC, mire felépíti az üzemanyagnyomást a 60 literes tank és a szívócső között. Komótos, mercis indítózással pöccre indul a motor, finoman, a műszaki szépségek iránt fogékony léleknek gyönyörködtető fémes surrogással jár. Nehéz kuplung ki, nehéz váltó egyesbe, nehéz gázpedál benyom, mehetünk.

3111-es Volgát vezetni különleges élmény, pláne manapság. Az öblös, nagy tengelytávú, lágyan hullámzó felfüggesztésű limuzin magas profilú abroncsain rezzenéstelenül siklik az úton, repedésekkel, kátyúkkal mit sem törődve. A mai feszes csillapítású, adaptív gátlós futóművek, elektromos szervokormányok, kemény tömésű ülések után pihentető élmény ez a puhaság – ugyanakkor a kocsi mozgékonyabb, mint gondolnánk. A kormányzás lágy, de pontos és nagyon közvetlen, a komplikált, direkt ehhez az új típushoz fejlesztett első futómű beállítását nagyon jól eltalálták, precízen tartja az ívet a Volga. Hátul ugyan maradt a régi merevtengely, de a hátsó kerekek olyan messze vannak a vezetőüléstől, hogy ütései nem hatolhatnak el odáig.

A tulajdonos a Volgában. Nem így képzelte álmai autóját

A futómű és a menetszél zaja nem túl erős, de a motor – mintha rajta ülnénk. Erre is van magyarázat, hiányzik a zajszigetelés a tűzfal elöl. Ezt is meg kell majd csinálni egyszer. Különben nem zörög, nyiszorog semmi, az összeszerelési hiányosságok többségét mára sikerült orvosolni az utastérben.

A négyhengeres, hengerenkénti injektoros, 2,5 literes benzinmotor finoman jár, nagyon nyomatékos az alsó fordulatszám-tartományban. Áttételezésében jól illeszkedik hozzá az ötfokozatú, hosszú váltó. A klasszikus konstrukciónak köszönhetően se rudazat, se bowden, a kar közvetlenül tologatja a fogaskerekeket. Kár, hogy kettesbe csak komoly erőszakkal tolható be a kar; ez talán az első dolog, amit meg kellene csinálni a Volgán, hogy tényleg autó legyen belőle.

Mert lehetne. Aprólékos munkával, szeretettel és szakértelemmel az amúgy masszív műszaki alapokon ki lehetne csiszolni a számtalan kisebb-nagyobb tervezési és szerelési elcseszést, úgy, hogy a végeredmény egy nagyon keveset futott, egyedi orosz autó legyen. Kell hozzá elszántság és szent őrület, de a Volga eddigi életútja azt bizonyítja: akad ilyen ember. Biztosan lesz majd valaki, aki tovább ugratja a nagy fekete szarvast.

Szavazás

Hány pontot ér ez az egyedi, de kissé szedett-vedett Volga?

Kérjük várjon ... Kérjük várjon ...

Kommentek

  • Funkyman

    “Egy Ssangyong Rodius áll mellette” – eddig kellett olvasnom, mire megértettem, hogy találhatja ezt az autót a tulaj szépnek. :-D

  • megint

    Csoda , hogy nem állt a ház előtt egy honda city, simán elférne. Régen még volt pofás volga, és egyéb orosz autó, de ez a forma inkább valami korai koreaira hasonlít már.

  • péloday

    Hát ha Volga akkor inkább a 3105 ! :)

Többet keresnek majd a kecskeméti Mercedes gyárban dolgozók

Sztrájk is volt a kecskeméti Mercedes gyárban, mostanra azonban sikerült megállapodnia a szakszervezetnek, így jövőre 10 százalékkal nőhet a dolgozók alapbére.

Jégre hajtott a Toyotás, a többit magadtól is kitalálod

Nincs év jégbe szakadó autósok nélkül, az idei tél is meghozta az első terepjáróst, aki egy befagyott tavon kereste az izgalmakat.

Ragadozót készítettek a Mercedes Sprinterből

Nyomokban Sprintert is tartalmaz az a koncepció teherautó, melyet extrém terepre terveztek. Nem bányamunkás, de akár köveket is lehet vele hordani.

Zseniális vagy haszontalan ez a kreatív ötlettel feldobott ablaktörlő?

Télen áldás a tökéletes működő ablaktörlő, de ennek elérése nem egyszerű feladat. Ez a furcsa rendszer a jegesedés ellen küzd, többet erővel, mint ésszel.

Durva robbanásra képes a fagyban kocsiban hagyott kóla

Aki nem akar tetőkárpitra fagyott cukros löttyel szembesülni, az jobb, ha nem hagy éjszakára a kocsiban dobozos üdítőt.

F1: Elcsábítják a Mercedes nagyágyúját?

Brit sajtóértesülések szerint fennáll a lehetősége, hogy a Mercedes technikai főnöke, Paddy Lowe az egyik rivális csapathoz igazoljon.

Másfélszer hasznosabb az elektromos Kangoo

Ahogy a Renault Zoe, a franciák Z.E. villanyautó-családjának hasznos tagja, a Kangoo is másfélszeresére növelt hatótávolsággal fut neki a következő modellévnek.

Az autó, ami 2,5 literrel beéri

Nincs megelégedve az alternatív járművek jelenlegi felhozatalával? Mit szól a tüzelőanyagcellás Toyota Mirai-hoz? Kipufogóján csakis forró levegő távozik, azaz gőz.

Nagyképű, de van mire

A faceliften átesett Fiorino mosolyában van némi önteltség, ami nem csoda, hiszen van mire beképzeltnek lenni.

Már el is készült a legdurvább Fiesta

Az új Ford Fiesta máris megvadult és rallyautóként még elődjénél is sikeresebb szeretne lenni, amihez mindene adott.

F1: Rosberg ennyi milliárdról mondott le önként

Nico Rosberg nagyon sok pénzről mondott le önként és dalolva a visszavonulással.

F1: A Williams hibákat vár az újonctól

A Williamsnél fel vannak készülve rá, hogy a jövőre bemutatkozó 18 éves versenyzőjük, Lance Stroll bukdácsol majd a Forma-1-ben.

vezess-logo

Engedélyezi, hogy a vezess.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.