Aki viszonylag fiatal, biztonságos és modern autót keres inkább a fél, mint az egymilliós határ közelében, meglepően sok FIAT Stilóval találkozhat a nála 3-5 évvel idősebb japán vagy német kompakt autók között. Mivel épkézláb Stilót már 600-650 ezer forintból vehetünk és alkatrészárai is kedvezőek, szenteltünk neki egy használtautó-tesztet, hátha titkos tipp lehet.

Mennyi az annyi?

Idehaza az 1,6-os benzines Stilók állapottól függően 600 ezer és egymillió forint közötti áron szerepelnek a hirdetésekben, és a 2006 év végi, látszólag jó állapotú 1,9-es dízelmotoros változat is megáll 1,2 millió forint körül. Fogyasztás szempontjából az 1,2-es változat a legbarátságosabb, bár a 80 lóerős motor megérzi a súlyos karosszériát. A hatfokozatú, szűk ugrásokkal áttételezett váltóval mégis normálisan  megy, míg a nagyobb, erősebb motorok váltója csak ötfokozatú és jóval többet is esznek. Főleg városban, ahol az ezerkettes bőven 8 liter alatt, az 1,6 literes viszont 9-10 litert fogyaszt száz kilométerre.

Ezt a sárga jószágot 1850 euróért lehetett elhozni Németországból, a 2000-es irányárat a javításra szoruló küszöb és egy karcolás csökkentette valamelyest. Az üzlet után még kapott új olajat, olaj- és légszűrőt, friss akkumulátort illetve rezgéscsillapítót a kipufogóra.

Az olasz autókról nem feltétlenül a megbízhatóság, értékállóság ugrik be elsőre és ez talán nem véletlen. De mit tehet az, akinek mégis a tagadhatatlanul dögös olasz formatervek jönnek be, és dacolva a világon felhalmozott statisztikai adatok millióival, illetve az autóhoz jobban értő barátok, kollégák intelmeivel, mégis olasz autót akar venni? Bízza a megvételt hozzáértőre!

Korábban sokan kritizálták a németes dizájn miatt

Korábban sokan kritizálták a németes dizájn miatt

Egyelőre, úgy látszik, nem jártak rosszul a Németországból, online hirdetési oldalról, de profi segítséggel vásárolt autóval, amely így 150 ezer forinttal került többe, mintha az új tulaj maga intézte volna az egész behozatalt. Hogy a szakértői támogatás megér-e ennyit, azt döntse el mindenki maga, de a megspórolt felesleges köröket – egyes német városokba teljesen felesleges elmenni, ha jó autót akar az ember – szállás és utazási költségekkel összeadva már nem is tűnik annyira soknak a kényelem, biztonság.

Az alábbi videón szinte minden technikai csoda felfedezhető, amit a Stilo-ba beletettek:

Mit mond az élet?

Az öregebb autók hibastatisztikáit jegyző oldalak szerint a Stilo legendásan megbízhatatlan modell, kategóriájában szinte minden tekintetben a legutolsó helyek valamelyikén szerepel. A Stilo rengeteg elektromos hibával mehet a gazdája idegeire, többek között a fényszóró-magasságállítás, a befecskendezés, a gyújtótekercs, illetve a motorvezérlés is bármikor meghibásodhat, és átlag feletti a karosszéria, illetve a futómű- és akkumulátorbajok száma is. A belső térben az ülés alatti légzsák-csatlakozók küldhetnek hibajelzést, de többnyire elég a csatlakozót kitisztogatva újra összedugni. Hajtásláncban a kuplunghidraulika tömítésével és a benzineseknél a gyújtótrafóval adódhat gond.

A hibarangsorokra hagyatkozva jó szívvel senkinek sem ajánlanánk a modellt, de a valóság összetettebb. Nem egy olyan Stilo-tulajdonost ismerünk, akik szerint alaptalan a modell rossz híre, és boldogan, problémák nélkül hajtják a kocsijaikat. Akár még az 1,2-es alapváltozatot is. A cikkben szereplő autó tulaja megrögzött FIAT-os családból származik. Bár a Stilo elődjeként náluk szolgáló Bravóból több szerelő sem tudta kiűzni a rontást, ennek ellenére márkahűek maradtak.

Miben lehet bízni?

Ha a Stilo kategóriájában és kortársai között valóban megbízható autót keresünk, akkor a német szentháromság két tagja bátran ajánlható – ADAC felmérésében az Audi A3, Mercedes-Benz A-osztály áll megbízhatóságban az élen. A BMW-1-ese valamivel frissebb darab, így kiesik a listából, de a kis BMW is igen jó helyezést ért el – illetve a megfizethetőbb kategóriában a Toyota Corolla E12, a 2001 utáni Honda Civic, és  VW Golf V is sokkal problémamentesebb járgány.
 

Kényelmes, ízléses, bár kicsit komor, sötét beltér

Kényelmes, ízléses, bár kicsit komor, sötét beltér

A Stilót 2001 és 2007 között gyártották Európában, dél-amerikai megfelelője azonban 2010-ig húzta. Volt belőle három- és ötajtós kivitel valamint kombi is, Multiwagon néven. Az ötajtós Stilo talán olasz Golfnak készült eléggé volkswagenes orrával, a háromajtós viszont sokkal sikkesebb. Jó esetben az utastérben tológatható hátsó üléspadot, a kombiban még külön nyitható hátsó szélvédőt is találunk. Nyomott áráért a Stilo elég sokat nyújt, ha első ülésével meg tudunk barátkozni. Ki kell próbálni, van, aki utálja, másnak pont kényelmesek.

Motorválasztéka az 1,2-es, 1,4-es, 1,6-os, 1,8-as négyhengeresekből és az Abarth 2,4-es öthengeres benzineséből, illetve az 1,9-es turbódízelből állt, 80-150 lóerővel. Váltóból öt- és hatfokozatú kézi, illetve szintén ötfokozatú Selespeed váltóval is elérhető volt a modell.

Motorváltozatok, régi tesztjeink és az átlagfogyasztási értékek*

Benzines motorok
Stilo 1,2 16V (80 LE) – 6,1 l/100 km
Stilo 1,4 16V (95 LE) – 6,9 l/100 km
Stilo 1,6 16V (105 LE) – 7,8 l/100 km
Stilo 1,8 16V (133 LE) – 8,5 l/100 km
Stilo Abarth 2,4 20V (170 LE) – 10,0 l/100 km

Dízelmotorok
Stilo 1,9 JTD (80 LE) – 6,1 l/100 km
Stilo 1,9 JTD (100 LE) – 5,8 l/100 km
Stilo 1,9 JTD (115-120 LE) – 6,1 l/100 km
Stilo 1,9 JTD (140-150 LE) – 6,7 l/100 km

*Forrás: Spritmonitor.de

Még ebben a tízéves Stilóban is rögtön feltűnik, mennyire igényes anyagokból állították össze a belsőt. A formatervezéssel az olaszoknak soha nem volt problémájuk, és ebben az autóban még az anyagokkal is minden rendben van. Tapintásuk- hasonlóan, mint az üléskárpitoknak – kellemes, és az illesztések körül sincs nyoma a hanyagságnak.

A műszerfal még ma is vállalható és van fedélzeti számítógép is benne

Végül a kis kompakt olasz nem hozta a tőle elvárt sikert, pedig az extrafelszerelések között olyan, akkoriban még unikumnak számító tételek is szerepeltek, mint a kulcsnélküli ajtónyitás és indítás, a távolságtartó tempomat vagy éppen az automata fényszóró és parkolóradar. Emellett a Stilo népszerűsítésére is nagyon sokat költött a márka, reklámjaihoz kölcsönvették a konszernhez tartozó Ferrari F1-es pilótáit, Michael Schumachert és Rubens Barrichellót. Alább is egy kínosba hajló, de viccesnek szánt Stilo-reklám: