Használt autó: Moszkvics Aleko 21412

1989-ben jelent meg a magyar piacon a Moszkvics gyár korszakos lépéseként, a hátsókerekes Moszkvics 2140 utóda. Az immár elsőkerék-hajtású, de továbbra is hosszában beépített motoros autó nálunk Aleko 2141 néven bővítette a Merkur kínálatát.

Bulgáriában is készült ez a típus, Moszkvics Balkan néven. Hazájában limuzin is létezik az autóból, nálunk az ötajtóson kívül csak a platós kisteherautót lehetett kapni, PickUp néven.

Az Aleko olyannyira a piacgazdaság korának autója, hogy még limitált szériák forgalmazására is futotta az importőr igyekezetéből. Aki látott ilyet, annak biztosan kedves emlék a dekorcsíkos Aleko Viva és az Ollé. Ezek a modellek már a típus hattyúdalát jelentették, 1996 második felében eljött a forgalmazás vége.

Először kétféle benzines motorból állt a kínálat. Az 1,5 literes Moszkvics motor elvileg 73, az ezerhatos Lada gép 78 lóerős volt. Mindkettő tiltakozik a pörgetés ellen, hangosak, járásuk bárdolatlan és jó étvágyuk van.

Országúton bandukolva 7 liter alá is lenyomható a fogyasztás, ha senkit nem kell megelőzni, a tempó mindig 80 és nincsenek emelkedők. Autópályán 100-120 között 8-9,5 litert fogyasztanak az Alekók. Városban 11-12 liter benzin is kipufogógázzá válik 100 kilométeren.

A kétféle motor tulajdonságairól az egykori Aleko márkakereskedés és szerviz munkatársait kérdeztük meg Komáromban. Tapasztalataik szerint a Lada motoros autók jó állapotban 7 liter alatt is elfutottak csendes országúti tempónál. A Moszkvics-féle 1,5 literes motor sokkal lomhább, erőnléte nagyon halovány. Ezzel muszáj megbarátkozni, Alekóval nem lehet száguldozni.

Egy szempontból a keleti autók között egyedülálló az Aleko. A ferdehátú neo-Moszkvics volt az egyetlen széria személyautó a keleti blokkból, amely dízelmotorral is kapható volt hazánkban. A Moszkvis és a Ford ugyanis megállapodott arról, hogy az Alekóba bekerüljön az 1,8 literes, szívódízel Ford motor.

Általában egy adott autótípusban a szívódízelek lassabbak a benzineseknél, de az Alekónál ez pont fordítva van. A 60 lóerős dízel kellően élénk és keveset fogyaszt. Sajnos ez a változat későn jött, alig van belőle néhány az országban, kemény dió eladó használtat találni belőle.

A keleti autók között az Aleko passzív biztonsága nem számít rossznak, mivel nagy és nehéz karosszériája egész erős. Kényelmesek az ülések, az üléshelyzet jól eltalált, széltében-hosszában bőven van hely mindkét sorban. A kormányzás közepesen nehéz, kocka Ladákban nehezebb, a Samarában és farmotoros Skodákban jóval könnyebb tekerni a kormányt.

Nem könnyű kitalálni, hogy új korában milyen lehetett a váltó, mostanra nehezen és pontatlanul kapcsolhatók a fokozatok. A szezonzáró vitorlázásra a cikkben látható 21412-es Moszkviccsal mentünk, és Fehérvárnál már nem volt gond elsőre megtalálni a sebességeket. Az áttételezés a gyenge motorhoz túl hosszú.

A tulajdonos véleménye: Sárközy Ferenc, Aleko 21412, 1990, 76 000 km Kényelmes, bár igen lomha jószág az Aleko. Autópályán könnyen tartja a 130-at, de országúton a teherautók előzéséhez nem árt türelmesnek lenni. Parkolni esetenként megerőltetőbb lehet, egyébként vezetése kényelmes. Fele országút, fele városi használatban 10 liter körül fogyaszt, autópályán ez lemegy 7,5 literre. Jellemző hibája a felhasznált műanyagok igen rossz minősége. Így a belső kezelőszervek amortizációja folyamatos, mivel azok olcsó, de csak hasonló minőségű elemekkel pótolhatók. 8 éves korára már igencsak rozsdásodott, ezt mindenképpen orvosolni kellett. Egyébként egy igen elhanyagolt időszakát kivéve megbízhatóan működik, és a vizsgáztatáshoz kapcsolódó szintre hozáson kívül nem igazán kellett költeni rá.

A zajszint a hosszú váltófokozatok ellenére már 110 körül erős, nem a szél zúg, hanem a motor bőg. A rugózási kényelem egész jó, középtávú utakat Magyarországon belül jól átvészelhetünk egy Alekóban, utasként és vezetőként is. A fékek igen gyatrák, erős nyomásra sem akarnak rendesen lassítani.

Hibaként elsőnek a rozsdásodást kell megemlítenünk. Egy Aleko 4-5 évesen már bőven rohadhat. Nem a lemez vastagságával van a baj, hanem ócskaságával. A silány gyári acélminőség miatt gyakran szükség van lakatolásra.

A cikkben látható autó is túl van már a lakatosmunkán és egy teljes újrafényezésen. A gyári fényezés nagyon vékony, a külső tükör nem bírja a ki-behajtást, az ablaktekerők és más műanyag alkatrészek is hamar megadják magukat.

Olcsó volna azon ironizálni, hogy nem csak a bolgár Moszkvics Balkan minősége volt balkáni. A minőség itt-ott elszomorító, a műanyag elemek rossz úton zörögnek. A váltóban gyorsan kopnak a szinkrongyűrűk, a kuplungtárcsa is hamar elfogy, de a motorokkal ritkán van baj.

150-200 ezer forintos autók között keresgélve nem szabad túlzottan sokat várni a megbízhatóságuktól, az Aleko sem kivétel ez alól. Általában működik, de sok kisebb-nagyobb gond adódhat vele. Az alkatrészárak kedvezőek, beszerzésük nem annyira nehéz, amire a típus gyér elterjedtsége alapján számítana az ember.

Használt Aleko állapottól függően 100-130 000 forintért is horogra akadhat. A legdrágább használt Alekók tulajdonosai sem ábrándoznak 300 000 forint feletti árról. A hasznaltautok.vezess.hu adatbázisban a cikk feltöltésekor 2 2141-es Moszkvicsot találtunk Aleko néven 129 és 250 000 forintos áron.

Jó állapotú karosszériával az Aleko tisztességes ellenértéket nyújt a vételár fejében. Kényelmesebb a kocka Ladánál, tágasabb a Samaránál, és gyakran olcsóbb, mint egy négyütemű Trabant.