Néhány nappal azután, hogy bemutatta bájos kupétanulmányát, az Opel azt is elárulta, milyen kezelőfelületet képzelt el az amúgy Genfben debütáló autóhoz. Nyomógombok egyáltalán nincsenek az autóban, helyettük egy központi érintőfelület, valamint hangvezérlés szolgál a fedélzeti rendszerek irányítására.

A kezelőfunkció ráadásul tanulékony: felismeri az ismétlődő szokásokat, és napról napra, utasításról utasításra alkalmazkodik gazdája igényeihez. A parancsokra és kérdésekre szóban válaszol az autó, de néha még parancs sem kell: állítólag képes a helyzethez illő zenei műfaj, hőmérséklet vagy útvonal kiválasztására. A tervezők ügyeltek arra, hogy a sok high-tech ne menjen a stílusosság rovására, ezért a központi érintőfelület, akárcsak a kivetített műszerek, klasszikus kerek formát öltöttek, a műszerek és kijelzők kerete szálcsiszolt alumíniumból készült. Ha már a műszerek szóba kerültek: a változó színnel megvilágított, háromdimenziós kijelző a három évvel ezelőtti Opel Monza tanulmánynál alkalmazott technológia evolúciója. A digitális műszerpark nyilvánvaló előnye, hogy szituációtól függően eltérő információk jeleníthetők meg rajta, így munkaidőben, hivatalos úton egészen más funkciókat szolgál ki, mint ha a sofőr kiaknázná az egyliteres turbómotor teljesítményét – ilyenkor akár az oldalirányú gyorsulás mértéke is megjeleníthető, miközben a tanulékony agy  önmagától sportosabb vezetésre optimalizálja a futóművet, a váltót. Tükrök helyett kamerák és szintén alukeretbe foglalt, kerek monitorok mutatják a mögöttes forgalmat, de az autó szóban is figyelmeztet például a holttérben lévő akadályokra. Az ülések, a kormány és a pedálok állíthatósága jóval precízebb a szokásosnál, így a vezető tényleg testre szabhatja az autót.