A Mansory, az 1989-ben alapított, gazdagnál is gazdagabb olajsejkek, orosz oligarchák és más finom népek különleges ízlésvilágára szakosodott német luxusautó-manufaktúra minden évben megdobogtatja szívünket Genfben csodálatos kreációival. (Egyébként a Fura Nevek Versenyére is sikerrel nevezhetne a cég: az alapítót Kourosh Mansorynak hívják, a cég műhelye pedig Fichtelgebirgében található.)

A Mansory időnként túlzásba hajló, sőt, a túlzások világában is spirálszerűen felcsavarodó és szerteágazó stílusa, agyondíszített, teljesen értelmetlen dekorációval feldobott szupersportautói, luxusszedánjai és terepjáró-szörnyei ugyan meghaladják a bérből és fizetésből élő halandók felfogóképességét, de kár lenne elintézni a céget azzal, hogy egy giccsgyár. Komoly szerződéseik vannak a legnevesebb márkákkal, a külső-belső vizuális tuning mellett teljesítmény-emelő beavatkozásokat is elvégeznek a megrendelőknek. A 180 főt foglalkoztató cég évente a számtalan kisebb-nagyobb tuningművelet mellett nagyjából száz olyan kocsit ad el, amit teljes egészében újraértelmeznek.

Ezek az autók a hétköznapi ember számára még az autókiállításokon is majdnem megközelíthetetlenek. Horváth Zsolti kollégánk pár éve egyszer beült egy átalakított Lamborghinibe, miután átkönyörögte magát a gyönyörű hostesslányoknál az üvegkerítésen. Azért merészelte elkövetni ezt a szentségtörést, mert a Lambo utasülésén már randalírozott két kisgyermek. Zsoltit azonnal kiparancsolták az autóból. Mint kiderült, a gyerekek egy dúsgazdag vevőjelölt porontyaiként érkeztek az autószalonra, tehát ők beszállhattak Apu új játékszerébe, de a toprongyos újdondász jobban teszi, ha átkullog mondjuk a szomszédos Rolls-Royce standra, és ott koszolja össze méltatlan testével valamelyik puruttya szériamodellt, nem egy csodás Mansoryban okvetetlenkedik.

A 2015-ös Genfi Szalonon aztán valahogy megtört a jég. Megesett a magyar stábon a szokásosnál is gyönyörűbb recepciós királylány szíve és kijárta a főnöknél, hogy betehessük méltatlan fenekünket az egyik kiállított kocsiba. Az agyonkamuflázsozott G63 Sahara Editiont választottuk; az élmény csúcspontja az volt, amikor észrevettük, hogy még a kormány mögötti váltófüleket is terepszínűre álcázta a Mansory, hátha egy betörő beduin törzs így nem veszi észre őket.

A stand uralkodójával váltott rövid beszélgetésen megtudtuk, hogy a kocsi még nincs eladva,vevőre vár. Az autó nevével ellentétben nem feltétlenül sivatagi illetőségű vásárlóra számítanak, az orosz tundrákon épp olyan remekül lehet csapatni a gyári 536 helyett 828 lóerősre húzott 5,5 literes V8-assal, mint a homokban.