Mit számít plusz huszonöt lóerő? Ha 650-ről indulunk, gyakorlatilag semmit: lám, a McLaren 675LT egy tizedmásodperccel fürgébb ugyan százra, mint a 650S kupé (2,9 mp, 3,0 helyett), viszont végsebessége 333 helyett csupán 330 km/óra. Csakhogy a pályán nem ezek a végpontok számítanak, hanem ami a kettő között történik, és a 675LT pontosan ebben remekel.
Az LT a Longtail, azaz hosszú farkú elnevezés rövidítése, és a márka csaknem húsz évvel ezelőtti, igen látványos kísérletére utal: a McLaren F1 Longtail könnyebb, áramvonalasabb, ütőképesebb volt a mezei F1-esnél. Ezt emulálták most modern köntösben.
A számok sivár nyelvére lefordítva: a 675LT 34 mm-rel hosszabb (4546 mm) és 11 mm-rel alacsonyabb (1188 mm) az alapmodellnél. Mondunk ennél érdekesebbet: annak 1428 kilós menetkész tömegével szemben a Longtail csupán 1230 kilót nyom. Ha ezt összevetjük azzal a 675 lóerővel, amelyet a 3,8 literes twin turbo motor alapjaiban áttervezett (az alkatrészek több mint fele új, vagy módosították, a turbóktól és hengerfejektől kezdve a leömlőkön és vezérműtengelyeken át a hajtókarokig és az üzemanyag-szivattyúig) kiadása tud, félelmetesen jó arányt (549 LE/tonna) kapunk. 
A könnyű építés és a nagy teljesítmény persze csak az egyik fele az egyenletnek: a másik a megnövelt farból eredő, kiegészítő idomokkal és légterelőkkel tovább finomított, optimalizált aerodinamika. A hátul elhelyezett fékszárny felülete például 50 százalékkal nagyobb, mint a 650S alapmodellé, ugyanakkor a teljesen szénszálas szerkezetnek köszönhetően könnyebb annál. 
A pályára optimalizált, de utcán is használható 675LT-hez vadonatúj színvilágokat fejlesztettek ki a dizájnerek, köztük ott van a McLaren klasszikus narancssárgája. A beltérben Alcantarával burkolt, szénszálas versenyüléseket találunk, a P1 stílusában, és több ponton megjelenik a típus logója.
Egyelőre nincs információ arról, hogy mennyibe kerül, és hány példányban készül majd a 675LT. A részletek várhatóan a jövő heti világpremier alkalmából derülnek ki.