A 911 GT3 RSR utódaként tavaly lépett színre a Porsche 24 órás GT-kihívója, a 991-es szérián alapuló 911 RSR. Első versenyén, Le Mans-ban rögtön első és második helyen végzett a GT géposztályban, majd az idei évadnyitón, Daytonában ismét kategóriaelsőként ünnepelhetett. 

Noha ránézésre tagadhatatlan a rokonság, az RSR-nek nem csak a szériamodellhez, de a tavalyi versenyautóhoz sincs sok közw. 
Vadonatúj futóművet és sebességváltót kapott, számottevően mélyebbre költöztették a tömegközéppontját. Az ehhez szükséges tömegcsökkentésben főszerephez jutottak a szénszálas műanyagok: az első és hátsó lökhárító, a gépház- és a csomagtartó fedele, az ajtók, a fenékborítás, a kerékívek, a hátsó kerékdob, a műszerfal és a középkonzol mind a könnyű, de ellenálló és nagyon drága anyagból készült. 
Hogy mégis legyen valami kapcsolódási pont a tavalyi modellhez, annak 470 lóerős, négyliteres boxermotorja változtatások nélkül, csupán némi optimalizációt követően került át az új modellbe. 
Az ördög persze ezúttal is a részletekben lakozik. Az idei évre átdolgozták a 911 RSR hűtőrendszerét, a gyorsabb javíthatóság kedvéért pedig gyorsrögzítőkkel illesztettek a helyére néhány gyakran cserélendő karosszériaelemet. A statikus kanyarfényeket egészen alacsonyan építették be, a műszerfali feliratok foszforeszkálnak, a kormánykerék pedig vadonatúj darab – és ami fontosabb, a kormánymű precízebb, közvetlenebb érzést ad a pályán. 
Az átdolgozott aerodinamika különösen a kanyarstabilitást növelte, a szabályok szerint lecserélt üzemanyagtartály pedig gyorsabb feltöltést és mélyebb tömegközéppontot eredményezett.