Amikor január végén megszellőztették, csak annyit árultak el róla, hogy alapját a nürburgringi hosszú távú bajnokságban (VLN) rajthoz álló Astra OPC Cup versenyautó adja, és hogy korlátozott példányszámban gyártani is szándékozzák a szélsebes utcai kupét. 

Most kiderült, hogy az OPC Astra kétliteres turbómotorjának teljesítményét 280-ról 300 lóerőre emelték, az autót pedig szénszálas és egyéb drága alkatrészek felhasználásával 100 kilótól szabadították meg: a teljesség igénye nélkül: 6,7 kilót spóroltak a merev szénszálas tetőlemez alkalmazásával, az alumínium kerékdobok darabonként másfél kilóval könnyebbek a gyári acél daraboknál – ez a két tétel egyébként különösen fontos, hiszen mélyebb tömegközéppontot, illetve csekélyebb centrifugális erőt eredményeznek, így hatványozottan hozzájárulnak a precízebb vezethetőséghez. 
Szénszálból készült még a hátsó légterelő, a diffúzor, a motorházfedél, a futómű-kitámasztás, a motorburkolat, és a kerekek is. A fékrendszer hatdugattyús Brembo darab, 370 mm-es tárcsával, a hátsó üléseket kidobták, helyükre bukókeretet hegesztettek be. 
Recaro versenyülések, hatpontos Schroth övek, szénszálas merevítésű, sárga öltésekkel varrott szarvasbőr-kormány teszi fel a pontot arra a i-re, amelyet a közvetlen benzinbefecskendezéses, változó szelepvezérlésű, kétliteres turbómotor rajzol ki; a teljesen alumínium szerkezetű motor teljesítménye 300 lóerő (ezzel ez minden idők legerősebb négyhengeres Opel-motorja), nyomatéka hatfokozatú kézi sebességváltón, majd részlegesen önzáró differenciálművön keresztül jut el a hajtott kerekekhez.