Az eddigi 490 helyett büszke 560 lóerőt ad le a Ferrari California vadonatúj, 3,8 literes, nyolchengeres turbómotorja, mindezt úgy, hogy 15 százalékkal takarékosabb is lett – ráadásul nem az európai szabvány szerint, hanem a Ferrarikra jellemző normál használat mellett. Eddig rendben is volnánk, de a Ferrari mérnökeitől érces hangú, pincétől a padlásig egyenletesen húzó motort várnak el az ügyfelek; állításuk szerint mindkét téren sikerült megütniük a mércét, rácáfolva a turbótechnológia alapvető jellemzőire. 

A motor mellett a kormányművet és a futóműkomponenseket is lecserélték: az új rugók és a kisebb késedelemmel reagáló lengéscsillapítók minimális karosszériamozgást engednek, anélkül, hogy kőkemények lennének; az irányíthatóság közvetlenebb lett, és amikor a kanyar kijáratánál odasóz a turbómotornak a pilóta, a továbbfejlesztett F1-Trac menetstabilizáló rendszer segít kiaknázni minden egyes newtonmétert, pedig másfélszer annyi van belőlük (szám szerint 755), mint korábban. 
Ha már ennyi mindent lecseréltek, a szénszál-kerámia fékrendszer sem maradt változatlan; az új, kompozit fékbetétek és -tárcsák 34 méteres fékutat tesznek lehetővé 100 km/óráról, ahová egyébként 3,6 másodperc alatt gyorsul fel az autó. 
Noha a formavilág alapjaiban nem változott, a California karosszériája több ponton módosult. Átrajzolták az oldalfal vonalait, és vadonatúj diffúzort illesztettek a hátsó lökhárító alá. 
A vezetői környezet fő újdonsága a turbómotorhoz kapcsolódó TPE (Turbo Performance Engineer) kijelző: a középre helyezett, érintésérzékeny műszeren rendkívüli részletességgel követhetők nyomon a motor üzemi paraméterei. Az eddigi infotainment rendszer helyébe nagyméretű, 6,5 colos érintőképernyő került. 
A megújult California márciusban, a Genfi Autószalonon lép először a közönség elé; az elődmodellnél megismert kék, illetve a hagyományőrző mélypiros színben.