A gyár történetének első hibrid utcai autójaként debütál a közelmúltig csak F150 néven emlegetett autó. A 6,3 literes V12-es belső égésű motor eleve rekord magas, 800 lóerős teljesítményre képes (9250/perc fordulatszámon), ám ezt még további 163-mal egészíti ki egy villanymotor, így összesen 963 lóerővel gazdálkodhat a LaFerrari szerencsés pilótája.

A hajtáslánc egyik érdekessége, hogy két villanymotort kapott: az egyiknek nincs más feladata, mint a segédrendszerek hajtása. A másik, hogy elméletileg alkalmas a pusztán elektromos közlekedésre, ám ezzel a lehetőséggel a gyár nyilvánvaló okokból egyelőre nem él. A jövőben (esetleg más belső égésű motorokkal társítva, mondjuk az Alfa Romeo jövőbeli nagy modelljeiben) azonban szó lehet az átmenetileg emissziómentes üzemről…

De ne kanyarodjunk el a témától. Az akkumulátorokat egyrészt a regeneratív fékek, másrészt a V12-es motor tölti – utóbbi például olyankor, amikor a rendelkezésre álló nyomatékát képtelen volna az aszfaltra vinni a Forma 1-es duplakuplungos váltóban végződő erőátviteli rendszer, tehát például kanyarodás során.


A mindössze 1255 kilós Ferrari vázszerkezetét úgy alakították ki, hogy a hibrid hajtáslánc okozta plusz tömeg ellenére kompakt és ideális tömegeloszlású (41:59) maradjon. A monocoque szerkezetet nem kevesebb mint négy különböző szénszálas kompozit anyagból formálták meg, a Forma 1-es autóknál szokásos eljárással.

Bizonyos funkciók (pl. ülések vagy akkumulátorház) szerves részét képezik a váznak, ami egyszerre javítja a torziós merevséget és csökkenti a tömeget.

A LaFerrari 4702 mm hosszú, 1992 mm széles és 1116 mm magas, a tengelytávolsága 2665 mm. A sportkocsi aerodinamikája minden létező utcai autóénál tökéletesebb, a fedélzeti számítógépes rendszer automatikusan, a pillanatnyi szükségletek fényében aktiválja a csekély légellenállást biztosító vagy éppen komoly leszorítóerőt termelő komponenseket.

Végső soron persze mindez mellékesnek mondható a sportkocsik legfőbb mércéje: a menetdinamika fényében. Ahogy azt a Ferrari korábban már elárulta, álló helyzetből százra kevesebb mint 3, kétszázra kevesebb mint 7, háromszázra 15 másodperc (!) alatt gyorsul. A végsebessége valahol 350 km/óra felett van. Fékjei is akármilyenek elöl 398, hátul 380 milliméteres féktárcsák lassítják.

A Fiorano-i gyári tesztpályán egy kört 1 perc 20 másodperc alatt tesz meg a LaFerrari – ez pontosan 5 másodperccel gyorsabb az Enzónál, és hárommal az F12 Berlinettánál.

Bár korábban arról szóltak a hírek, hogy már mind a 499 darab elkelt elővételben, most úgy tudni, ha jó kapcsolatot ápolsz a maranellói gyárral 1,3 millió euróért (kb 390 millió forint) kaphatsz egy LaFerrarit.