Akinek a konvenciókat a praktikum ellenében is felrúgó C4 Cactus nem volt eléggé avantgárd, most hátradőlhet: a Citroën levágta a városi egyterűszerűség tetejét, nem is akárhogyan.

A névben az M a Méharira utal, a Citroën közel fél évszázados különcére, amely nevét egy dromedárról kapta, hírnevét pedig egyedi megjelenése és kompromisszumokat (sem komfortot) nem ismerő funkcionalitása mellett a francia csendőrfilmeknek köszönheti (és persze egy James Bond filmben, a Soha ne mondd, hogy soha címűben is szerepelt.)

A Cactus M és a Méhari közötti rokonságot hirdetik az olyan részletek, mint a meredek szélvédő, az oldalajtó látványos forgópántjai, a karosszériába mélyített, oldalsó fellépő, vagy az alapvetően nem létező tetőszerkezet, amelyet felfújható időjárásvédelmi megoldás pótol.
 
Mivel szabadidős hobbigépnek szánták, a Cactus M nem ijed meg egy kis szutyoktól: utastere slaggal takarítható; a víz a padlón kialakított leeresztő nyílásokon át távozik, az üléseket meg vízálló neoprén borítja, így azoknak se lesz baja.

Ha teteje nincs is, tetőcsomagtartója van a Cactus M-nek: a speciális lekötőpontokon két darab szörfdeszka rögzíthető a kocsira.

Összkerékhajtást nem kapott a Cactus M, van benne viszont Grip Control, azaz a PSA Peugeot Citroën konszern szelektív ESP-vezérlési rendszere, amely segít a vezetőnek megbirkózni a kedvezőtlen tapadási viszonyokkal. Ugyanezt a célt szolgálják a nagy átmérőjű (19-es?), ám keskeny kerekek, amelyek laza talajon jobban boldogulnak.