Forma-1 a Margit-szigeten

Kanadai Nagydíj előzetes

Az 1967-es montreali világkiállítás helyszínén, a Szent Lőrinc-folyó torkolatában található Notre Dame-szigeten épült, 13 kanyarból álló, 4,361 kilométer hosszú versenypálya az utcai és az épített versenypályák jellegzetességeit ötvözi. Egyedisége, látványossága, változatossága miatt a versenyzők egyik kedvencének számít.

Az aszfaltcsík Kanada nemzeti hősének, Gilles Villeneuve-nek a nevét viseli, aki megnyerte a legelső montreali futamot 1978-ban a Ferrarival. Az eddig itt megrendezett versenyek méltóak maradtak a legendás névadóhoz. Montrealban egy biztos: hogy a végeredmény általában bizonytalan, kiszámíthatatlan. Emiatt a változatosság miatt szeretjük annyira a Kanadai Nagydíjat.

A viszonylag lassú, első, második és harmadik sebességi fokozatban vehető kanyarokat, sikánokat négy hosszabb egyenes köti össze, ahol fontos a jó végsebesség. A legnagyobb sebességet a pálya végi visszafordító (Hajtűkanyar) és a célegyenes előtti sikán között elterülő, 955 méter hosszú Casino-egyenesben lehet elérni, ami 325 km/órát jelent. Ez azonban az idén használatos, állítható hátsó szárny segítségével akár a 335-340 km/órára is felszökhet.

Montreal tipikus "gáz-fék-pálya", ami azt jelenti, hogy az egyenesek végén erős fékezéseket igényel. A csapatok itt és Monzában használják a szabályok által megengedett legvastagabb, 28 mm-es karbon féktárcsákat. A vastagság elsősorban azért fontos, mert nagyobb hűtőnyílásokat tesz lehetővé. A tárcsák egy edzéskörön, illetve verseny közben 1000 Celsius-fokra melegszenek fel, a féknyergek hőmérséklete 200 C-fok körül állandósul.

Fékek szempontjából a legnehezebb kanyar a 10-es hajtűkanyar, amelynél 295 km/órás tempóról 140 méter alatt lassítanak le 60-as sétatempóra. Nem véletlen, hogy a kanadai rendezők először a hajtűkanyarnál felállított lelátók jegyeit adják el. Ilyenkor 5,5 G-s nehézségi lassulás nyomja a versenyzők fejét a pilótafülkéhez, de miután az erők hosszanti irányban hatnak, Montreal nem túlzottan megterhelő a versenyzők számára. A hajtűnél, valamint a célegyenes előtti sikánnál a pilóta 2000 newton erővel tapossa a fékpedált, ami annyit tesz, mintha egy 200 kilós súlyzót emelgetnénk a fejünk fölé. Egy F1-es autó egyébként egyenes szakaszon képes 300-as tempóról 135 méter alatt teljesen megállni.

Lewis Hamilton pole-köre a 2010-es Kanadai Nagydíjon


Technikai szempontból a fékek mellett fontos a jó kigyorsítás és a motorerő is. Hogy az egyenesekben nagy végsebességet érhessenek el, a csapatok közepes szárnyállást használnak Montrealban. De az alacsony leszorítóerő miatt féktávokon könnyen idegessé válhat a kocsi, ezért az első futóműveket a szokásosnál keményebbre hangolják a jó kanyarstabilitás érdekében. A hátsókat viszont lágyabbra, hogy az autó kezelhetőbb legyen a kanyarbemeneti íveken, illetve a kigyorsításoknál.

A 4,361 kilométeres pályán 58 százalékot tesz ki a padlógázas szakaszok aránya, míg a kör 20 százalékában a féket nyomják a versenyzők. Ezt az F1-es naptárban csak Spa-Francorchamps közelíti meg, ott 15% a körön belüli fékezések aránya. A heves kigyorsítások miatt nagyon fontos a nyomatékos motor, és miután az egyenesekben nagy a tempó, a nyolchengeresek itt kapják a legnagyobb terhelést az egész szezonban.

Az elmúlt években többször is meggyűlt már az F1-esek baja a pálya burkolatával. Nem elég, hogy a szél vízpermetet hord az aszfaltra a Szent Lőrinc-folyó felől, az ilyenkor virágzó kanadai nyárfák pollenjei is szerteszét szállnak, ami könnyen eltömíti a hűtőnyílásokat. Ezért láthatjuk a kerékcserék idején, hogy két szerelő könyékig benyúl a hűtőnyílásokba, hogy kiszedje az oda került virágpollent, meg a lelkes közönség által bedobált konfetti-darabokat.  

Különös figyelmet érdemelnek a Notre Dame-szigeten tanyázó amerikai menyétek, amelyek gyakran betévednek a pályára. Olivier Panis 2004-ben, Anthony Davidson 2007-ben ütött el egy ilyen szerencsétlen jószágot az edzéseken.

A hűtésnél tartva meg kell jegyeznünk, hogy a fékeket itt kiegészítő légbevezető nyílásokkal is igyekeznek hűteni a szerelők. De vigyázni kell a méretekre: az FIA 2004-ben mindkét Williamst, illetve Toyotát kizárta pontszerző helyekről, mert a fékhűtő-nyílások (az ún. brake ductok) nagyobbak voltak a megengedettnél.

Újdonság, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) idén először két előzési zónát is engedélyezett Montrealban: egyiket a Casino-egyenesben, a másikat rögtön utána, a célegyenesben. Ettől azonban nem biztos, hogy megnő a pozíciócserék száma (az előzéseké minden valószínűség szerint igen), ha ugyanis valakit megelőznek az első egyenesben, a DRS segítségével könnyen visszatámadhat a célegyenesben. Vitás esetekben a versenybíróság munkáját ezen a hétvégén a kétszeres világbajnok, brazil Emerson Fittipaldi segíti majd.

A Gilles Villeneuve-pálya legeredményesebb versenyzőjének Michael Schumacher számít: a német 1994 és 2004 között hétszer tudott nyerni és hatszor szerezte meg a pole pozíciót Kanadában. A pályarekordot viszont az öccse, Ralf Schumacher tartja, aki 2004-ben 1:12,275 perccel szerezte meg a pole pozíciót a Williams-BMW-vel, 217,220 km/órás átlagsebességet produkálva. Jelenleg Lewis Hamilton számít Montreal edzéskirályának: a pályát és a közönséget imádó angolt 2007-es bemutatkozása óta nem tudták letaszítani az első rajtrácsról. (2009-ben nem rendezték meg a Kanadai Nagydíjat, ami korábban csak 1987-ben fordult elő.)

A csapatok közül a Ferrari a legeredményesebb, a maranellóiak eddig 10-szer nyertek Montrealban - igaz, legutóbb 2004-ben. A Williamsnek hét, a McLarennek hat, a Renault-nak egy győzelme van, de ha hozzávesszük a motorszállítóként elért sikereket is, a franciák négy montreali diadallal büszkélkedhetnek. Tavaly Lewis Hamilton nyert a McLaren-Mercedesszel, és ha hinni lehet a jóslatoknak, jobb végsebességük miatt idén is a wokingiaknak áll a zászló, nem a világbajnokságot uraló Red Bulloknak. 

A 2010-es Kanadai Nagydíj - tömény izgalmak 3 és fél percben:


Ha már a jóslatoknál tartunk, az időjósoknak is nagy szerepük lehet a hétvégén. Péntekre még napos, száraz időt jósolnak, kellemes 22 fokos hőmérséklettel, ám az időmérő edzés, illetve a verseny napjára borult, felhős idő várható és az eső sem kizárt. Szombaton és vasárnap sem számíthatunk többre 18-19 Celsius-foknál. Ez kedvezhet a Pirelli abroncsainak, az olasz gyártó a Monacóban is használt lágy (sárga jelölésű), illetve szuperlágy (piros) abroncsokat veti be a hétvégén, amelyek a szokottnál hűvösebb, száraz időben várhatóan sokkal tartósabbak lesznek, mint egyébként a nagy melegben lennének. Feltéve, ha nem szakad le az ég, akkor ugyanis az intermediate, illetve az esőgumik kerülnek főszerepbe.

A Kanadai Nagydíj első szabadedzéseire pénteken, közép-európai idő szerint 16, illetve 20 órától kerül sor. Az utolsó szabadedzés szombat délután 4-kor indul, az időmérő edzés pedig este hétkor kezdődik. A 70 körös, 305,270 kilométeres Kanadai Nagydíj vasárnap 19 órakor rajtol.