A kilencvenes évek nagy nevei lassacskán eltűntek, és a veteránokat fiatal, sok szponzorral rendelkező pilóták váltották le. Először Michael Schumacher vonult vissza 2006-ban, miután másodszor is elvesztette a világbajnoki küzdelmet az akkor renault-s Fernando Alonso ellen. Habár a német legenda azóta ismételten a mezőny tagja, őt azért mégse soroljuk a jelenleg versenyző "régiek" közé, hiszen egy hétszeres világbajnok visszatérése más megközelítést igényel.
2008-ban David Coulthard távozott, aki Sebastian Vettelnek adta át a stafétabotot a Red Bullnál. Őt követte Giancarlo Fisichella a 2009-es év végén, mikor Force Indiától néhány futamos levezetésként még a Ferrarinál versenyzett, hogy beugorjon a balesetet szenvedett Felipe Massa helyett.
A 2011 végén először Rubens Barrichello munkáját köszönte meg a Williams csapat, lehetőséget adva ezzel a fiatal és reményteli Bruno Sennának.
Korai évek
Rubens első éveit a Forma-1-ben a Jordan csapat színeiben töltötte. Nem nyújtott állandóan jó teljesítményt, de egy-egy kiugró eredményével felhívta magára a közvélemény figyelmét. Ilyen volt például az 1993-as európai nagydíj, amikor a második helyen követte Sennát, azonban az autója meghibásodott.1994-ben ő lett az addigi idők legfiatalabb versenyzője, aki pole pozíciót szerzett.
Az 1995-ös szezon végén felkérést kapott a Ferraritól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa, de túl sok ideig gondolkozott a brazil, így Eddie Irvine tölthette be a vörös csapat ülését. A Stewartnál folytatta a karrierjét egészen 1999-ig. Az utolsó év kiemelkedő teljesítményének köszönhetően ismét megkereste őt a Ferrari, most azonban Barrichello élt a lehetőséggel.
A Ferraris éra
Rubens egy későbbi, Top Gearben elhangzott
interjújában megemlítette, hogy anno nem is sejtette, hogy csupán másodpilótának kell a Ferrari csillaga, Schumacher mellé. Azonban hamar megtapasztalhatta a brazil tehetség, hogy mire vállalkozott, a legelső futamán is csak másodikként futhatott be a német mögött. Mindössze csupán egyetlen futamot tudott nyerni, egy esős hockenheimi versenyt, amikor eltérő gumitaktikát választott, és szárazpályás abroncsokon maradt kint.
Az elkövetkező években sem alakultak másképpen a dolgok. Hiába ült világbajnok autóban, futamgyőzelmet csak nagy ritkán húzhatott be. Csupán a csapatvilágbajnoki cím megszerzésében tudott segíteni - no meg Michael címéhez asszisztált. Nem egyszer fordult elő, hogy a brazil csapata kérésének eleget téve adta át a helyét Schumachernek, ennek következtében 2003-tól betiltották a csapatutasításokat, miután a 2002-es osztrák nagydíjon a csapat parancsára látványosan engedte maga elé Schumachert.
2005-ben az új szabályoknak köszönhetően jelentősen csökkent a Ferrari fölénye. Rubens megelégelte a másodhegedűs szerepet, főleg miután Michael már veszélyeztette is Barrichellót egy-egy előzési manőverénél. Felbontotta a szerződését és a Hondához igazolt.
Homályban a Hondánál, brillirozás a Brawnnal
Rubens Barrichello számára a hondás évek jelentős visszalépést jelentettek a ferraris évekhez viszonyítva. Nem alakított nagyot ugyan, de a 2008-as török nagydíjon rekordot döntött: ő lett minden idők legtöbb Forma-1-es futamán rajthoz álló pilótája 257 futammal a háta mögött (azóta ez a szám 373-ra nőtt). Egy szerencsés fordulatnak köszönhetően a Hondából átalakított Brawn GP 2009 meglepetéscsapata lett. Senki nem számított rájuk az élmezőnyben, de mégis mindent elsöprő győzelmet arattak, mind a Brawn GP, mind Rubens akkori csapattársa, Jenson Button világbajnok lett. Azonban itt szó sem volt másodpilótai szerepről, a brazil egyenlő esélyekkel harcolhatott a végsőkig.
A süllyesztőben a Williamsnél
A 2010-es év Barrichello számára emlékezetes volt, a 18. idényét kezdhette meg (ezzel rekordot állítva fel) annál a csapatnál, ahol már gyermekkora óta szerettett volna versenyezni. A győzelemért itt nem harcolhatott, azonban izgalmas futamokat futott a középmezőnyben harcolva a pontokért. Nem vártak el tőle kiugró eredményeket, az ő feladata az volt, hogy tapasztalatával segítse a csapatot a fejlődésben, és jelenlétével motiválja a csapattársát. 2011-ben Pastor Maldonado mellett versenyezhetett, pontokért harcolva a csapatának. A szezon végén a Williams úgy döntött, hogy itt az ideje esélyt adni az ígéretes tehetségnek mutatkozó Bruno Sennának, és elbocsátotta a brazil klasszist. Barrichello azonban hallani sem akar nyugdíjba vonulásról, várhatólag az IndyCarban fog versenyezni a KV Racing színeiben.
Jarno Trulli jóval halványabb karriert futott be, mint Rubens Barrichello, de az ő karrierjében is voltak fényesebb időszakok.
Debütálás
Jarno Trulli 1997-ben csatlakozott a száguldó cirkusz mezőnyéhez, a Minardi-csapat színeiben kezdte meg a 15 évig tartó Forma-1-es karrierjét. Minardis pályafutása nem tartott túl sokáig, év közben átigazolt a Prost csapathoz, hogy helyettesítse a sérült Olivier Panist. A csapatváltás kedvezően hatott a teljesítményére, az ausztrál nagydíjon vezette a versenyt, és ha nem romlik el az autója, akár a második helyen is befuthatott volna. Két évvel később, 1999-ben sikerült is megszereznie a hő áhított dobogót: az esős európai nagydíjon második helyen ért célba.
Jordanes évek
Az új évezred első idényét Trulli a Jordan-Mugen-Hondánál kezdte meg. Az ír csapat ígéretesen kezdett 1999-ben, azonban a sikereit nem tudta megismételni, Jarno legjobb helyezése is csak egy negyedik hely volt Interlagosban.
Az emlékezetes renault-s harcok
2002-ben Flavio Briatore, aki Trulli menedzsere és a Renault csapatfőnöke is volt egyben, megkérte Jarnót, hogy versenyezzen náluk Jenson Button csapattársaként. Az olasz rendszeresen jobban teljesített, mint Button, így a 2003-as idényben az angolt cserélték le Fernando Alonsóra. A spanyol rendre verte Trullit, aki viszont fordított az erőviszonyokon 2004-ben: Monacóban megszerezte a csapat az évi, és egyben saját pályafutása egyetlen futamgyőzelmét. Úgy látszott, hogy az olasz biztosította a helyét 2005-re is, de az idény második felében különös módon már jóval rosszabbul teljesített, és a viszonya is megromlott Briatoréval.
A francia csapat meg sem várta az év végét, már az olasz nagydíjon megváltak Trullitól, és leszerződtették a helyére Jacques Villenueve-öt. Trulli sem bánkódott sokáig, átigazolt a Toyotához és Ricardo Zonta autójában fejezte be a 2004-es évet.
Sziporkázás a Toyotánál
Jarno nagyon jól szerepelt a 2005-ös szezonban: több dobogós helyezést tudhatott a magáénak, és megszerezte a csapat első pole pozícióját is. Az év elején jobban teljesített, mint csapattársa, Ralf Schumacher, azonban az idény második felére a német több pontot szerzett, így Trulli a hetedik helyen végzett a világbajnokságban, Ralf mögött két ponttal lemaradva. A 2006-os évben visszaesett az olasz teljesítménye, 2007-ben pedig az autó sem remekelt, az egyik legmegbízhatatlanabb volt. Jarno már nem a dobogós helyezésekért harcolt, sokkal inkább az első 10 helyezés egyike volt a cél.
Úgy tűnt, hogy az olaszt el fogják bocsátani, és a helyére Heikki Kovalainen érkezhet, de Trulli megkönnyebbülésére a finn leigazolt a McLarenhez. 2008 meghozta a változást, új csapattársával, Timo Glockkal rendszeres pontszerzők lettek, valamint a Francia Nagydíjon egy harmadik helyezést is sikerült elérnie. Később másodikként kvalifikálta magát az emlékezetes 2008-as Brazil Nagydíj időmérőjén. 2009-ben ismételten egy jó évet futott, habár az első futamot a bokszutcából kellett kezdeniük, hiszen elvették tőlük az időmérő edzésen elért eredményüket, mert szabálytalannak nyilvánították az autójuk hátsó szárnyát. Ennek ellenére az olasz felküzdte magát egészen a harmadik helyig, de megbüntették 25 másodpercre, így visszazuhant a 13. helyig, azonban később mégis visszaadták neki a harmadik pozicióját. Bahreinben Trulli megszerezte a pole pozíciót, viszont nem megfelelő gumitaktika miatt csak harmadikként ért célba. Japánban, a csapat utolsó hazai futamán a második helyről indult, és másodikként is ért célba.
Lotus
2010-ben Trulli az egyik új csapathoz, a Lotus Racinghez igazolt. Az olasz számára új idők köszöntöttek be: már nem a dobogós helyezésekért és a pontokért folyt a küzdelem, hanem azért, hogy végig tudjanak menni egy versenyen. Az időmérőkön sem szerepeltek jól, a másik két kiscsapattal, a Virginnel és a HRT-vel harcoltak a 19-24. helyezésekért, a versenyeken pedig rendre vagy kiestek, vagy feltartották a többi csapatot, veszélyhelyzetet okozva.
A két tapasztalt pilóta segítségével azonban a Lotus szépen lassan fejlődésnek indult, volt, hogy már 2 másodpercre is meg tudták közelíteni a bejutó helyezést. Az év végén is a többi lassú csapat elé tudtak kerülni. 2011-ben látványosan jobban teljesített a Lotus, Trulli 13-ként ért célba Ausztráliában és Monacóban. A Német Nagydíjat ki kellett hagynia, mert a csapat Karun Chandhockot ültette be az autójába, azonban Magyarországon már újra ő vezette a kocsit. Belgiumban és Olaszországban egy-egy 14-ik helyet sikerült elérnie, persze ezeknél az eredményeknél figyelembe kell vennünk az előle kiesők számát is. Tegyük azért hozzá, hogy tavaly a pár jó eredmény ellenére elég gyengén szerepelt, szinte egész évben panaszkodott a rossz kormányszervó miatt csapattársa, Kovalainen gyakorlatilag kiütötte.
Habár a 2012-es első téli teszteken vezethette a Caterhamet, a veteránt mégis lecserélték 2011 végén az ülés nélkül maradt, de szponzorokat mozgósítani tudó Vitalij Petrovra.
Mind Jarno Trulli, mind Rubens Barrichello elmondhatja magáról, hogy hosszú Forma-1-es pályafutásuk során megkapták a lehetőséget arra, hogy maradandót alkossanak. A nevükre valószínűleg jó ideig fognak emlékezni.