A Forma-1-ben 2001-ig a legenda Juan Manuel Fangio “uralkodott” öt világbajnoki címével, amit a ferraris Michael Schumacher 2002-ben ért be. A német szupersztárnak 2003-ban nyílt lehetősége, hogy hat bajnoksággal a tarsolyában új rekorder, egyeduralkodó legyen, ám a végén nem sokon múlott a kudarc.

Az idény során a McLaren ifjonca, Kimi Räikkönen és a Williams sztárja, Juan Pablo Montoya volt a nagy ellenfél, azonban a szezonzáróra már csak a finn maradt talpon. Schumacher 92, Räikkönen 83 ponttal érkezett a Japán Nagydíjra, azaz az abban az évben bevezetett új pontrendszer (10-8-6-5-4-3-2-1) alapján a németnek nulláznia, a finnek győznie kellett volna ahhoz, hogy ne Schumié legyen a cím.

A ferraris versenyző végül “mindent megtett”, hogy lerágjuk a körmünket, hiszen csak a 14. helyről rajtolt Szuzukában – míg Räikkönen a 2. helyről, Rubens Barrichello mellől kezdett –, ráadásul a futam elején ütközött a BAR Hondában otthon debütáló Szató Takumával, így egy szárnycserés bokszkiállást is be kellett iktatnia.

Végül Räikkönen nem tudott az első helyre kapaszkodni, Schumachert ellenben a 8. helyen intették le, így ő nyerte a bajnokságot. Megérdemelten, hiszen hiába volt nagyon ígéretes Räikkönen szereplése, az akkor 23 éves ifjonc csak egyetlen futamot nyert (a Maláj Nagydíjon, pályafutása során először), míg Schumacher hat győzelmet zsebelt be.