A németországi születésű állampolgár, de Ausztriában felnőtt Jochen Rindt már gyerekként is élvezte a veszélyt, a határok feszegetését, és ezen az sem változtatott, hogy egy síbalesetben nagyon csúnyán összetörte magát, és egyik lába 4 centiméterrel rövidebb maradt.

Rindt tizenévesen motorokon kezdett versenyezni a barátaival, az 1961-es Német Nagydíj – amelyre elkísérte barátja, egy bizonyos Helmut Marko is – akkora hatással volt rá, hogy elkötelezte magát az autóversenyzés mellett. Pályás klubversenyek és ralik következtek, majd alacsonyabb kategóriás formaautós és sportkocsi-viadalok.

A Forma-1-ben az 1964-as Osztrák Nagydíjon mutatkozott be, a szériában 1965-től szerepelt állandó pilótaként. Második teljes évében a Cooperrel már a bajnokság 3. helyén zárt, azonban csak 1969-ben, a Lotusnál kapott újra igazán versenyképes autót.

rindt_2

1970-ben indult be igazán a szekér, a címvédő Jackie Stewartnak nem ment igazán, miközben Rindt megnyerte a Monacói Nagydíjat, majd zsinórban egymás után a Holland, a Francia, a Brit és a Német Nagydíjat is, egyértelműnek látszott, hogy az év a Bernie Ecclestone által menedzselt pilótáé lesz, azonban az Olasz Nagydíj hétvégéjén tragédia történt.

A szeptember 5-i monzai edzésen Rindt elvesztette az uralmát az autó felett, a Parabolicában a szalagkorlátnak csapódott, és mivel az ötpontos biztonsági öv ágyékrészét hagyományosan nem használta, a becsapódáskor előrecsúszva olyan súlyos nyaksérüléseket szenvedett, hogy már a kórházba szállítást sem érte meg.

A tragikus baleset után a ferraris Jacky Ickx ugyan megközelítette Rindt eredményét, de nem tudta behozni pontjait, így ő lett a Forma-1 történetének első – és szerencsére eddigi egyetlen – posztumusz világbajnoka. Rindt lett az első osztrák világbajnok is, ugyanis ottani licenccel versenyzett, szülőhazájának, Németországnak még 24 évet kellett várni Michael Schumacher első győzelméig.