Lewis Hamilton 2015-ben igazán felpörgött, az egykori csendes, szerény srácból igazi vörös szőnyegre termett celeb, aranyifjú lett, a versenypályán kívül divatbemutatókon, gálákon, menő partikon fordul meg.
A 30 éves versenyzőt többen is kritizálták életvitele miatt, egyebek között felfedezője és egykori főnöke, a McLaren-vezér Ron Dennis is “beszólt” neki, azt mondta, ő nem engedné, hogy így viselkedjen Hamilton.
A harmadik világbajnoki címét idén könnyedén behúzó Mercedes-pilóta azt mondja, senki kedvéért nem fogja vissza magát, szüksége van arra, hogy kibontakozhasson:


“Szerintem a Forma-1-be kellenek az egyéniségek, és úgy gondolom, hogy minden versenyző egyéniség. Egyszerűen csak nem mernek kibontakozni, elhitették velük, hogy sótlannak kell lenniük, pedig biztos vagyok benne, hogy otthon nem azok. De minél többen megmutatjuk a személyiségünket, annál jobb az F1 számára.”
“Én azt gondolom, hogy ettől még eredményesebb is lettem. Sajnos az F1 már régóta nagyon céges hangulatú. A versenyzés izgalmas, de azon kívül se íze, se bűze. Mintha csakis sótlan emberekből lehetne F1-es versenyző – velem legalábbis ezt akarták elhitetni.”
“Azt hiszem, miután az F1-be kerültem, és sikerült rendesen gyökeret eresztenem – mármint most már nem téphetnek ki csak úgy, nagyjából addig maradik, amíg szeretnék -, elkezdhettem önmagam lenni. Nagyjából már nem izgat, hogy mit mondanak rólam. Vagyok, aki vagyok, és ha valaki nem fogad el, mindegy, mert így is beülök az autóba és nyerek. Ez igazán felszabadító érzés. A legnagyobb bűn magunkkal szemben, ha elfojtjuk az egyéniségünket.”


Hamilton konkrétan is kitért arra, hogy a hatalmas sikerek ellenére – 2007-ben, újoncként hajszál híján bajok lett, 2008-ban pedig sikerült is megszerezni a címet – az F1-es karrierje kezdetén, a McLarennél nem igazán érezte jól magát.
“2007 és 2008 traumatikus év volt, nem volt jó. Elképesztőnek hangzik a bajnoki cím megnyerése, és persze az is, de 2007-ben, az első évemben egyetlen ponttal lemaradtam róla, el sem tudom mondani, milyen fájdalmas volt. Nem is tudtam feldolgozni, így egyszerűen elraktároztam, tartogattam magamban.”
“A következő évben aztán megvolt a cím, aztán nem, aztán mégis” – utalt kaotikus, drámai befutót hozó szezonzáró Brazil Nagydíjra. “Amikor beértem a célba, azt hittem, hogy megint elbuktam, tíz másodperccel később meg szóltak, hogy győztem. Nem volt jó érzés. Bár utána mosolyogtam, a bajnoki cím sokat kivesz az emberből, nem is tudtam igazán átérezni.”
 
“Szerintem túl fiatal is voltam még, nem álltam készen a reflektorfényre. A versenyzésre készen álltam, ezért is ment olyan jól, de a Forma-1-es környezetre nem készítettek fel. Nem tanították meg, hogyan kezeljem a dolgokat, miket mondjak, hogyan kerüljem el, hogy befolyásoljanak a negatív hatások. Szóval nem volt könnyű.”


“Az évek során aztán voltak rosszabb és jobb időszakok, formálódott a jellemem. És amikor tavaly megszereztem a címet, végre tényleg élvezni tudtam a munkám gyümölcseit. Végre felnőttem ehhez. A gyerekkoromat feláldoztam, én gokartoztam, és nem a szokásos dolgokat csináltam, másképp nőttem fel. Kimaradt a gyerekkorom, így talán később nőttem fel igazán. De végre igazán tudtam élvezni ezt az idényt.”